Életünk, 1971 (9. évfolyam, 1-6. szám)

1971 / 6. szám - MŰVÉSZETRŐL - MŰVÉSZEKRŐL - Heitler László: Műteremlátogatás Hencze Tamásnál

Erire vártam mát ijó egy órája. Nem vagyok teljesen tájékozatlan a műteramláto- gatás illemtanában, így aztán, (ha nehezeimre esett is, megvártam, amíg a festő kérés .nélkül vette elő mimikáit. Olyan helyzet ez, mint mikor a vendégségben lévő gyerekek tudják, bogy lesz torta, csak nem szabad tudni. Hencze nem a fal felé fordított vásznak közül, banem a ilakás valamely zugából előhúzott fciseíbb képet rak elém. A fekvő formájú festményen halvány alapszínek vannak: kék, zöld, sárga, majd zöildeskék, finoman eloszlatott festék, 'gondosan 'festett felület. Ezen a mívesen megmunkált színsíkon egy nagy ecsettel festett vad hullám vonul át, fekete színnel festve. Áthúzva egy ellenkező irányú hullám szaggatott ecsetvonásoiklkal, szétszórt pontokkal. A másik képén piros sáv vált át narancsba, majd lilába. A hatása szinte érzéki, mondhatnám: lírai. Adriái élményeim jutnak eszembe, annyira atmoszférikus hatású a nyilvánvalóan nem természeti élmény hatására keletkezett kép. Megtudom, hogy nem vágyók egyedül meglátásommal, mások is - köztíik a festő - kapcsolatiba hozták természeti éknónyaikfcel a képen látható szírthatásokat. Hencze ®am tartja hibánák ezt az eltérést 'eredeti szándékától. Több kalligráfiát mutat, mindegyiken erős, lendületes vonalak, dinamikusan festett fókák vannak, kevés, de intenzív szín uralkodik rajtuk.- Korniss (hatása?- Előbb láttam Párizsban Georges Mathieu képeit, mint megismertem Kornisst. De amióta ismerem, rendszeresen találkozunk, időnként megnézi képeimet. Sokat tanultam tőle.

Közeléhb megyek ia (képekhez, mert izgat a megfejtés módja is. Az energikus ecset- vonásokat látom, azok szinte hivalkodóak, rusztikusak. A háttér, pontosabban: az alsó réteg színeinek felrakása, tónusainak átmenete viszont olyan sima és puha, hogy ecsettel aligha készülhetett.- Hogyan fest?

Hencze guníilhengart vesz élő, olyasfélét, amilyent a fotósok, a képzőművészek köziül pedig a grafikusok használnak, de körülbelül kétszer akkorát.- Hengerrel festek. Tíz évig voltam dekoratőr egyik budapesti nagyvállalatnál, mindennapi munkám volt nagy felületek hengerrel való egyenletes befestése. Gyakorlati, nagyon is egyszerű dolog volt, mégis hosszú időbe telt, atníg rájöttem valamire. Megláttam, ahogy a henger a pontot továbbvitte, ismételte. Ez megragadott. Miért ne ismételhetne a festő is, amikor a világ, amelyben élünk, ismétlődések rendszeréből áll? Miért ne?- Csak a technikai részre voltam kíváncsi, de a dolog közepébe jutottalak. Ezt az indoklást új mimikái készítése előtt, vagy azóta szerkesztette magának?- Munka közben ... A henger csak eszköz. A rátalálás volt a fontosabb, egy lehetőség felvillantása. Elindított egy folyamatot, amelyben otthon éreztem magam.

A „rátalálás” után keletkezett képeikből jó néhányat láttam már korábban is, például Hencze Tamás 1970 tavaszán, Veszprémben rendezett kiállításán; most is közülük rak elém néhányat a festő. Az egyiken, amelynek a címe (Struktúra) semmit sem árul el, illetőleg amit elárul, ae csaknem semmi, puhán festett vízszintes vonalaik vannak, (két sorba rendeződve. Középtávon a két vonalsor kissé eltér egymástól, látszólag elmozdul. Az Elmozdulás című kép még egy érteim űbfban kelti a mozgás illúzióját. Másik képén (Dinamikus struktúra - egy a siók hasonló című közül) pontok játszanak csalóka játékot a néző szemlével. A pontok mozogni látszanak, az egész felület hol emelkedő, hol süllyedő hatást -kelt. Ezeken a képeken tisztán 'mutatkozik Hencze 'törekvése: a sík geometrikus tagolása, a térrétegek éreztetése. Eltérően a hasonló pröblémával foglalkozó festőktől, Hencze nem a lókálszínek kontrasztjával, hanem - képei többségén - egy szín különböző tónusfokozataival kelt dinamikus térhatást. Eljárása több a konstruktivista hagyomány átvételénél: továbbfejlesztés, új területek meghódítása.

569