Életünk, 1971 (9. évfolyam, 1-6. szám)
1971 / 6. szám - MŰVÉSZETRŐL - MŰVÉSZEKRŐL - Molnár József: Portré egy festőről
A fenti komplexummal kapcsolatosan mégis ki térek itt két olyan apróságra, amely egyéniségére jellemző. Azt a vevőjelöltet, aki meghatározta számára a megfestendő témát, finom szöveg kíséretében dobta ki. Tanúja voltam a műterlméban: egy amerikás ■magyar megbízottja egy családi képükről rendelt meg „kerül, amibe kerül” jelszóval másolatot. Horváth József kivételesen derűs ajánlással adta meg annak a pamzlikoptató kollégának a címét, aki megfakult fotográfiákról is vállalt „életihű” lardképfestóst. A gyerekeiről készített akvarellek - kidolgozásaik miatt - külön miinőáógbe sorolandók. Tanulmányi ej eihez mindig maga kereste ki a imodellefcet; tudtommal pénzért portré- festést nem vállalt. Pesten egy akadémiai tanár nem térhet ki az ún. nagytársasági élet meghívásai elől; Sopronban ilyesmivel nem zaklatták. Fénykorában - amikor már keresettek voltak a képei - dehogy jutott volna eszébe, hogy estélyi ruhát csuinaltasison. Felesége is, ő is egyszerű jód szabott ruhákat viselitek; kerülték a nyilvános zenés vigalmakat. A város mágneses erejéhez végül hozzá kell számítani a tökéletesedési kísérleteit is. Ha végzett a tanítási órákkal - lemondva a meleg ebédről - a műtermébe sietett. .Megelégedett a feleség által becsomagolt hideg ennivalóval annak érdekében, hogy minél többet hasznosítson a napfényes órákból. Már a fővárosban is befutónként emlegették, s ő - kitüntetésiek sorozatától meg nem szédülve - szüntelenül kereste afcvanell- technikájának tökéletesítési lehetőségeit. E törekvéséiben a műértő tisztelők, a hatóságok nem zavarták. Tartott attól, hogy fővárosba kerülve a tökéletesedés! kísérleteinek tápláló forrásai elapadtak vdlma. IV. Horváth József alkotásait alábbi díjakkal, dlismerésekkel tüntették ki: Öregember. - Eisztenházy^díj; 1921. - A Szt- Mihály templom belseje. - Székesfőváros díja; 1928. — Búcsúzás. — Halmos Ivor díj; 1929. — Vallomás. - Magyar Akvaréll és Pasztellfestők díja; 1929. - Búcsúzás rajztanulmányáért. Állami grafikai díj; 1930. - Kapás. - Dunántúli Tárlat .aranyérme; 1933. - Műteremben. - Állami Akvarelldíj; 1934. - Fürösztés. - Rökk Szilárd-díj; 1934. - Anyaság. Szt. György céh díja; 1935. - Ballló Ede íjutalomdíj ítésznyertese; 1936. — Nyugalom. Kitüntető elismerés; 1938. - Balló Ede jutalomdíj; 1938. - Tükör előtt. - Kitüntető elismerés; 1939. - Tükör előtt. - Eszterházy jubileumi díj; 1939. - Fehérruhás asszony. - Neusdhloss-Knüssli bronzérem; 1939. - Szamaritánus. - Sopron város HŰSÉG DIJA, aranyérem; 1939. - Stettka I. arcképe. - Orsz. Képzőtműv. Társulat nagydíja; 1943. - Magyar Madonna. - Állami kisaranyéram; 1943. - Valakit várnak. - Soproni Képző- művészeti Kör aranyérme; 1943. - Formázok. - Országos pályázat II. díja; 1953. - Mi lesz veled? - Muinfcáosy-dij I. fokozata; 1954. E felsorolás után idekívánkozik: Horváth József munkásságáról miég nem jelent meg monográfia. Tudok arról, hogy Sopron vb-elnökhclyettese, Kocsis József ezt évek óta a város adósságának érzi; a festő özvegyétől értesültem, hogy a megírásra alkalmas szakembert félhivatalosan már ki is szemelték. Ha minden jól megy, ennek az évtizednek második felében e tanulmányt már kezében tarthatja az érdeklődő. A monográfia megjelenéséig néhány fogódzót kínálok ama olvasóknak, ákik Horváth József ■műhelyen belüli fejlődésének mozzanatai után Is érdeklődnek. Wilhelm Leilhl emlékét a XIX. isz. német művészetének legnagyobb festöjefcént őrizte. E:gy egészen kismértékű képét a bécsi Belvederben fedezte fdl. A visszaemlékezéseiben írja: „Egészen bizonyos, hogy ez a kis írendkívüli finomsággal festett kép is hozzájárult ahhoz, hogy még nagyobb elmélyedéssel végezzem festői munkámat, s most Is úgy érzem, hogy ab initio Laibltől tanultam a legtöbbet; nem a festés mesterségbeli 5 59
