Életünk, 1971 (9. évfolyam, 1-6. szám)
1971 / 6. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Gárdonyi Béla: Honismeret - középiskolás fokon
portiban akadt olyan, 'akiről a vezető azt remélhette, hogy túllépve az önkéntes, amatőr gyűjtő szintjét, hivatásos is lehet belőle, tudományos munkára alkalmas lesz az illető. A tábor elsődleges, szakmai célja a honismereti gyűjtő munka módszertani alapjainak megismertetése, elsajátíttatása volt. Másodsorban - mivel a diáktábort minden évben az ország más és más tájegységén rendezik meg - az idén a Szigetközzel való ismerkedés, helyi hagyományainak felkutatása és bekapcsolása a tábor programjába. S végül mindezeknek az ismereteknek és emócióknak felhasználása az ifjúság politikai nevelésére, a honismeret és a hazaszeretet ö&szafüggéseAaék felismertetésére, és a (diákok felkészítése arra, hagy iskolájukban majd maguk legyenek népszerűsítői a honismereti gyűjtés nemes hobbysának. A tábor tizenkét szakcsoportban végezte munkáját. A felsorolás érzékelteti, a honismeretnek milyen széles körét ölelte fel a tábor programja. Az eddigi táborokban szokásos munkásmozgalmi, gyártörténeti, szociológiai, krónikás, népzenei, népművészeti, a szellemi és tárgyi néphagyományoka-t, földrajzi neveket és irodalmi hagyományokat gyűjtő csoport mellett az idén első ízben tsz-törtóneti, régész és nemzetiségi csoportot is szerveztek. Újdonságot jelentett a honismereti bibliográfiai szolgálat, amely a megyei könyvtár helytörténeti gyűjteményének segítségévei meggyorsította és alaposabbá tette az ország minden részéből Mosonmagyaróvárra sereglett diákok tájékozódását. A csoportokat részben hívatásos muzeológusok, részben a néprajzzal, a honiismeret valamelyik más ágával foglalkozó pedagógusok, könyvtárosok, népművelők és újságíró — e sorok írója - vezették. A csoportvezetőket áltálában Győr-Sopron megye adta, de érkeztek tanárok Salgótarjánból és Kassáról is. Nem véletlenül használtam annyiszor a munka szót: ez a (tizenkét mosonmagyaróvári nap kemény munkát kívánt a tábor vezetőitől és lakóitól egyaránt. Szigorúan beosztott időrend szabályozta napjainkat, óráinkat, és miniden percet ki kellett használnunk, hogy a vállalt programot teljesíteni tudjuk. Az eredmény azonban kárpótolt bennünket a kevesebb szabad időért. A cél természetesen nem kész, befejezett tanulmányok létrehozása volt, hanem a gyűjtő munka, a tájékozódás és feldolgozás módszereinek megismertetése és gyakorlása volt. így is sikerült azonban néhány jelentősnek ígérkező tudományos munka alapjait megvetni. Az üzemtörténetii csoport például közvetve egy nemzetközi kongresszusra dolgozott. A Magyar Történelmi Társulat üzem történeti szekciója jövőre nemzetközi konferenciát rendez Budapesten és Mosonmagyaróváron. Az egyik referátumot mosonmagyaróvári kutató tartja: a csoport ennek a referátumnak elkészítésében működött közre. A város négy legrégibb gyárában végeztek felméréseket, azt kutatták, milyen hatással voltak a város fejlődésiére. Az összegyűjtött anyagból mindegyik diáik megírja a maga résztanulmányát: a legjobb szerzője a konferencia vendége lesz. A régészek két helyen is dolgoztak; a imosoni városrész ikirálydoimhi ásatásán és Jánossomor- ján. Ez utóbbi helyen három kora Árpád-kori sír mellett egy bronzkori sírra is bukkantak. Találtak benne egy méízbetétes agyagedényt, amely ebben a koriban, ritkaság lévén, tudományos szempontból is figyelemre méltó. A három néprajzi csoport a Szigetköz egyik sajátos hangulatú kis falujában, Kislbo- daikon dolgozott azzal a céllal, hogy lehetőleg teljes, monografikus képet alkothassanak a falu népi hagyományairól. A népzenét gyűjtők több mint iszáz dalt írtak fcoittáztalk le, közülük egy mollos dudanóta, egy régi Ikatonaibúcsúzó és egy ősi motívumú lakodalmas ének ritkaságszámba megy. A kisbodakiak a néprajzosok fcérlelésére felújították a balázsolás, pünlkiösdölés és aratäkoszoni-ätadas régi szokásait. A szellemi hagyományokat gyűjtök jeles napi szokásokat jegyeztek fel, a tárgyi néprajzosok egy teherautó rakománnyal térték meg a mosonmagyaróvári múzeumiba, s emellett értékes .adatokat rögzítették az általános társadalomnóprajz, az erdőgazdálkodás, a népi építészet és a régi paraszti virágoákertek hagyományainak köréből. 546
