Életünk, 1971 (9. évfolyam, 1-6. szám)

1971 / 6. szám - TANULMÁNY - Veres Péter: Önmagamról, irodalomról, gondolkodva

És imáiéit válik a tánc némelyeiknél, lányoknál és fiúiknál -is szenvedéllyé és művészetté? Miért táncodnak a sámánok, dervisek és általában a kultikus táncosok? Mi ez az emberben? Az állatok csak játszanak, de nemigen táncolnak. Azonos volna az ő játékuk az emberi nem táncával? Nem hihető. Milyen keveset tudunk az emberi dolgokról !

Rettenetes dolog a tétlenség annak, aki, mint én, állandóan dologban, gotndiban, munkában él. Most itt ülök kinn Akarattyán három napig teljes magányban. Nem vagyok igazi imunkalázban sem, és amit írok - egy tegényfejezet a Balogh családtól az nem hoz igazán leüld feszültségbe. Nois, jövök-megyék, hozzákezdek írni, majd megint abbahagyom, leiülük olvasni, azt is abbahagyom. ,,Netm fog a hely” s most a rádió is - villany hiányában - reggel óta hallgat. De ha szól is, ritkán szól elvisdlhietőt, lélekben - az ilyen beteg állapotban való lélekhez szólót.

Mii lesz (vélem, ha még évtizedekre terjedő idáig így kell cipelni az életet. Ha már az „élvezet” nem vonz, a munka az egyetlen életcél, s ha ez se megy, iákkor mi marad? Üres idő? Brr... brr . . .

Akinék nincsenek gyermekei, is nem is akarja, hogy legyenek - ha élettani akadályai nincsenek -, annak a szocialistaságában én nem hiszék. Kinek akar szebb földi jövendőt, ha ezért miág annyi szenvedést és próbatétdlt se hajlandó vállalni, amit a gyermekek születése és nevelése és általában a családi fegyelem jelent?

Nem igazságtalan túlzás ez? Elvégre voltak és vannak és lesznek asZkéta-típusok, akik bár saját gyermekeik nincsenek, az egész emberi nemzet, vagy annak egy-egy részét magúikévá vállalják, és az életüket is a néki való szolgálatra áldozzák (szerzetesek, apácák, papok, (orvosok stb.).

Nem. Az ilyen élet megérthető, elfogadható, de mindenképpen olyasféle „morbid” jelenség. A szolgálatos embert vagy mérhetetlen emberfölötti becsvágy, vagy valami metafizikai „eszme”, voltaképpen megszállottság kormányozza, s ha valóban hisz ebben, ha valóiban hisz! - akkor miég becsületes is, a szocialisták azonban csak a földi boldogságban hisznek és csak ezért harcolnak. Nos, fcinék a földi boldogság, ha nincsenek utódaim?

A népnek, a közösségnek! Üigy van, úgy van, harmadszor is: úgy van! Megleltük a dolog nyitját, csakhogy a népnek úgy szolgálhatunk igazán, ha az ivadékainkkal is fenntartjuk ezt a népet. Ismétlem, ha erre a testi 'egészségünk és képességeink megvannak.

Az önfenntartás: nemzetfenntartás s csak mint olyan becsületes. Egyébként: élősdiség.