Életünk, 1971 (9. évfolyam, 1-6. szám)

1971 / 1. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Fekete Zoltán: Találkozás egy közösséggel

népművelésen” felül kulturális szolgáltatásokat is kell adnia nemcsak Babnak, hanem a szomszédos Fertőboznak, sőt Kópiházának is.

A soproni járásban a Déryné Színház tájol. Kézenfekvő volt tehát, hogy az új művelődési ház műsorában helyet kapjianak a színházi előadások is. Milyenek legyenek ezek az előadások? Hogyan állítsuk össze a műsort? Mit várnak az emberek? Hol kezdjük el? Elsősorban ezekre a kérdésiekre szerettünk volna választ kapni. Majd innen továbbindulva, megállapítani, melyek azok az 'állomások, melyeken keresztül fokról fokra emelni lehetne a község lakóinak ízlését. Azon fáradozni tehát, hogy minél több embert ,szoktassunk a színházi előadások látogatására, másrészt felemelni őket 'egy előbbi ízlés- és igényszintről a magasabbra. S mindezt összhangban a népművelési munka többi területével. Nem llehet örökké abból a közhelyből élni, hogy falun csak az operett kell. Bár a felmérés igazol valami ilyet, de így kategorikusan azonban mégsem igaz! Nem hiszem, hogy valakik arra predesiZtináltattalk, hogy csak zenés vagy csak prózai darabokat .látogassanak. Helytelen műsorpolitikával el nem rontott közönség egyformán megnézi a jó zenés és a jó prózai darabokat is. Na persze a jó repertoár mellett nem árt az előadások előtt és után is beszélni a darabról, klubban, könyvtárban, utoán, vagyis mindenütt.

Még csupán az operettet, zenés darabokat kedvelőknek is van fejlődési lehetőség, ha ezeket a problémákat a színház is látja! És van rá példa, hogy helyesen, jól látja. A debreceni Csokonai Színház igazgatója, Ta.ac Ferenc így ír: „A színház igyekszik ezeket a könnyebb, zenés szórakoztató darabokat a lehető legjobb szereposztásiban és kiállításiban színrebozni. Operettjeinkbe gyakran „csempészünk” be operaénekeseket, egyrészt, hogy a zeneének még mívósabb legyen, másrészt abban a reményiben, hátha megkedvelik őket, és bejönnek értük az operáiba is. Akkor már félig nyert ügyünk van! Összekötődnek a nemesebb muzsikával, átléptek egy másik igény- és ízlés-szféráiba; ott már meg lehet tartani őket, elsősorban népszerű operákkal (Trubadúr, Bohémélet, Pillangókiasszoiny stb.). Ugyanez történik a zenés játékoknál. Kitűnő prózai színészeket állítunk csatasorba itt is. így ért el közönségsikert O’Neill: Amerikai Elektrája, Brecht: Kaukázusi krétaköre, Darvas: Kormos ege stb . . . (Népművelés, 1968. 6. szám.)

A község 429 aktív keresőjéből '51% a termelőszövetkezetben, 43,8% az iparban dolgozik. A kereső lakosok 50%-ának véleményét szerettük volna megkapni. Ezért 20c kérdőívvel indultunk el a faluban. Segítőtársaim a falu KISZ-szervezetének tagjai voltak, a járási könyvtár faluban lakó könyvtárosának vezetésével.

Módszereiben felmérésünk az ankét módszert (kérdőíves) kapcsolta az interjú módszerrel. A felmért közösség iskolai végzettségét kellett figyelembe vennünk, azért is kapcsoltuk a két módszert. Egy-egy kérdés megválaszolása problémát okozhat, és ilyenkor jó, ha ott van a kérdező is, akii a beszélgetés mellett a kérdőív kitöltéséhez is segítséget ad.

Az értelmiséget válaszborítékkal ellátott levélben kerestük meg. így különítettük el az értelmiségi válaszokat. Fontos volt ez ahhoz, hogy tisztán lássuk, rendelkezik-e a réteg - a községen belül — olyan ízlésbeli alappal, mely az ízlósnevaliésben betöltendő szerepéhez feltétlenül szükséges. Van-e különbség és mekkora az a község többi lakóihoz viszonyítva?

Az értelmiség kategóriájának meghatározásakor nem csupán az iskolai végzettséget vettük figyelembe, hanem egy-'kiét esetben a társadalomban elfoglalt szerep, a közvéleményformálás lehetőségében elfoglalt helyzet volt a döntő (tsz-thmgádvezetők, mőtamács- elnök stb.). Az értelmiségieknek 32 (12 pedagógus) kérdőívet küldtünk ki.

Az ízlésfelmérés kérdéseit a Tudományos Akadémia Szociológiai Kutatócsoportjának kérdésiéiből állítottuk össze. Természetesen rövidítve. Bemutatjuk kérdőívünket:

47