Életünk, 1971 (9. évfolyam, 1-6. szám)

1971 / 6. szám - EMLÉKEZÜNK - Könczöl Imre: Bán Aladár

könyválakban azonban csak iaz 1928-ban tartott finnugor kultúdkomgiresszus eredményeként jelent meg a La Fontaine Társaság kiadásában, mint áhogy második kiadása is az i960, éviben megtartott I. Nemzetközi Finnugor Kongresszus tiszteletére látott napvilágot.

1911-iban írta meg Munkácsi Bernát kérésére a Hei-nfflichdóle Egyetemes Irodalomtörténet részére „A finn-magyar és a szamojéd népek irodalma” c. részt, amely önálló kötetben Is megjelent, s amelynek a Sinn irodalommal foglalkozó része alapjává vált 1926-ban kiadott, akkor hiánypótlónak számító és még ma is használható finn irodalomtörténetének. (A finn nemzeti irodalom története. Bp. 1926. 160 1.)

1911-ben alakult meg a különböző népek etimológiai termékeinek vizsgálata és gyűjtése céljával a nemzetközi Folklore Fellows szövetség, amelynek vezetősége Bán Aladárt kérte fed a magyar osztály megszervezésére. Mindaddig, míg az első világháború következtében a szövetség munkája meg nem szűnt, a Sebestyén Gyula elnökségével működő magyar osztálynak Bán Aladár volt >a titkára. A Magyar Néprajzi Társaságnak is bosszú időn át titkára, majd főtitkára volt. 1920-ban azonban megvált a Néprajzi Társaságtól és ettől kezdve a Turáni Társaság finnugor osztályának a vezetőjeként munkálkodott a finnugor kulturális kapcsolatok erősítésén. Kieimélkedik ezek közül a finnugor kultúrkongrasszusok intézménye, amelynek Alfréd Jotuni, Matti Pesonen és Yirjö Loimaranta társaságában Bán Aladár volt a megalapítója. 1921 és 1936 között három évenként öt kongresszust tartottak; kettőt Finn-, kettőt Észtországban, egyet pedig Budapesten s Bán Aladár mindegyiknek egyik elnöke és tevékeny közreműködője volt. A hatodik kongresszus Magyarországon lett volna 1941- ben, ennek megtartását azonban a (háborús események lehetetlenné tették. Ezek a kongresszusok - amint nevük is mutatja - kulturális célt szolgáltak, arra törekedtek az életrehivők, hogy egymás szellemi értékeinek a megismertetésével szolgálják a finnugor nyelvek összetartozásának, rokonságának a tudatosítását, mert „ezek . . . kötik össze a tömegeket és egyénéket a demokratikus lelkiség mélyreható és emberszeretó érzéseivel”. Nem tekinthető tehát ezek szerves folytatásának az 1960-lban Budapesten megtartott I. Nemzetközi Finnugor Kongresszus, amely tudományos kongresszus volt, felfogásában és jellegében is alapvetően más, mint a régi fcultúrkongresszusok.

Bán Aladár gyűjtöútjai, kutatásai, sok irányú társadalmi elfoglaltsága és szervező munkája mellett sóikat írt is. 17 önálló és 8 fordítás kötete jelent meg s ezen kívül a koraibeli napilapokban folyóiratokban is folyamatosan találkozunk tanulmányaival, cikkeivel, fordításaival és verseivel. Legjelentősebbek ezek közül ősvallási dolgozatai, néprajzi tanulmányai (pl. A magyarok ősvallásáról; Falvak, épületek és temetők Karjain végvidékein; A lappok myfhosi emlékei; Népiköltési gyűjtéseim Karjaiéban; A samanismus fogalma és jelenségei; fimberáldozatoik a finnugor népeknél; Az észtek néprajzi jellemzése; A medvetisztélet a finnugor népeknél...; A kincskeresés a magyar néphitben; A találósmese összehasonlító vizsgálata; Az „ének” költészete a finnugor népeknél sttb., síb.), valamint finn és észt vonatkozású cikkeinek (hosszú sora.

A finn és az észt irodalom magyarországi ismertetésié és népszerűsítése mellett sokat tett azért lis, hogy északi rokonaink megismerjék a magyar kultúrát, irodalmat és művészetet. Figyelemre érdemes finn nyelvű könyvet szerkesztett Magyarországról, utazásai során számos előadást tartott, kiemelkedik ezek közül a Petőfi centenárium alkalmával tartott előadói körútja, amelynek során Finn- és Észtország több városában ismertette Petőfi életét és költészetét. Ö szervezte Helsinkiben a Műcsarnokiban az tílső magyar retrospektiv képzőművészeti kiállítást, amelynek anyagát több vidéki városban is bemutatták.

Magyarországom csak a szakmabeliek becsülték fáradhatatlan munkásságát, említésre érdemes hivatalos elismerésben nem részesült. Annál jobban értékelték a finnek és az észtek. Tagja volt a Finn Irodalmi Társaságnak, a Kalevala Társaságnak, az