Életünk, 1971 (9. évfolyam, 1-6. szám)
1971 / 6. szám - Finn versek Jávorszki Béla fordításai - Helvi Juvonen: Északi jég - Bo Carpelan: Hosszú éj - Bo Carpelan: Varjak a fákon - Bo Carpelan: Mondd el nekem
HELYI ]UV ON EN Északi jég Örömöm: északi jég. Nem olvadó. Mélyről kiapadhatatlan vízár indul, ezüst jegem felett hótiszta vízLátod a jeget. Meg ne érintsd. Hiszen a forrásvíz jéghideg. Nézd. Emberi arc bukik eléd: sajátod, jó, komoly arc. B O CARPEL AN Hosszú éj Vannak napok mikor a múló s az érkező határa csaknem észrevehetetlen a fényváltozás a fák örökként állnak az ablak túloldalán vannak esték amikor érettséged hideg hulláma átfolyik rajtad. De mit tudsz a sötétségről mely körülölel, Isten figyel rád és elfordul lassan a fényben s az élet amit élsz rövid ha ehhez az éjszakához veted. Beszélj nekem mielőtt elhagysz a fáradtságról - éreztem éjjel is a világról, mely el nem szenderül, a lépésekről, mik ugyanarra vittek mondd el nekem mielőtt elhagysz van-e még, mit el kell mondanom, te, aki mindent tudsz és mégsem válaszolsz, a föld felett lebegsz csupán akár egy címermadár Varjak a fákon. Életed kiált berozsdált hangon, gúnyosan. 515 Varjak a fákon Mondd el nekem
