Életünk, 1971 (9. évfolyam, 1-6. szám)

1971 / 1. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Varga Béla: Változások a falusi lakosság életmódjában Veszprém megyében

akkor állapítható ez meg, ha a lakások összképét nézzük, nem is készéivé azok díszítőelemeiről. A hazánkban egyébként gyors ütemben és jó irányban fejlődő lakáskultúra tömeghatásának gyengeségei a legjobban a falusi lakásokban mérhetők le. Egységes összkép, a falak, a bútorok, a szőnyegek, a függönyök és más tárgyak színeinek összhangja csak egészen kivételes esetekben található. A különféle színek a legtöbbször fedik, nem pedig kiegészítik egymást.

A régi életszemlélet maradványai a legjobban a képek és más díszítőelemek „megválasztásában” mutatkoznak meg. A magánkereskedelem és a szocializmust építő, a kulturális forradalmat „segítő” állami kereskedelem tömegével juttatja el a falusi lakásokba a giccses képeket, porcelántárgyakat és más díszítőelemeket. A klasszikusan szép népi díszítőelemek (tányérok, fazekak, térítők, tükrösök stb.) majdnem teljesen eltűntek. Helyüket elfoglalta a kispolgári életérzést erősítő, sekélyes kulturális igényt fokozó, giccses áruk tömege.

Néha a legmodernebb bútor felett található a pár száz forintért vásárolt giccses szentkép, a „gyönyörűen” kikent-kifent családi fényképek társaságában. Igényes és szép képet, vagy olcsó rézkarcot alig néhány falusi lakásban találtunk.

Igazság szerint sem országosan, sem pedig Veszprém megyében nem tettünk meg mindent annak érdekében, hogy a falusi életmód a lakáskultúra tekintetében gyorsabban, főként pedig korszerűbben, és magasabb műveltségben! igényességgel haladjon előre. Nemcsak a kereskedelmünket kell elmarasztalni, amiért a sekélyes gicos tömegét adja el, hanem művelődésügyünket is. A falusi művelődésügyi intézményeinket c tekintetben mindennek lehet nevezni, csak éppen példaképnek nem. Ha szóban nem is, de gyakorlatban e probléma megoldását elsősorban kereskedelempolitikai feladatnak tekintettük. A régi szép népi eszközök és tárgyak átmentését pedig kizárólagosan múzeumi feladatnak tartottuk, és tartjuk tulajdonképpen ma is, s ezzel - egy rendkívül hasznos feladat mellett - természetes folyamattá is tesszük azoknak a lakásokból való gyors eltűnését. Hiszen ki akar múzeumi tárgyakat tartani lakásában? Legfeljebb néhány bogarasfejű városi ember. Pedig a szép hagyományoknak és a korszerűen harmonikus ötvözetéből kialakulhatna egy magas szintű és igényes falusi lakáskultúra. A falusi értelmiség, elsősorban a művelődési értelmiség tudna e feladat megoldásában sokat segíteni. Egyelőre azonban - amint Fónay Tibor: Az elszürkülés veszélye c. könyvében írja - megyénk falusi pedagógusainak lakáskultúrája sem sokkal magasabb, mint a lakosságé általában. A középiskoláinkban érettségiző fiatalok pedig nemegyszer ajándékként a legszörnyűbb giccsel „lepik” meg tanárukat.

43