Életünk, 1971 (9. évfolyam, 1-6. szám)

1971 / 6. szám - Kósa Csaba: Szeszélyes nyárutó (elbeszélés)

- Bocsánat! - szóltam fee hozzá. - Csaknem kiment a fej amiből! Mindössze kíván- osiiiságjbóű. tudakolódzom: miért is tetszett felmondani az albérletet?

Kovátzné hangja lágyan fuvolázott át az őszi kerten. Egyáltalán nem lepődött meg a felbukkanó tudákozón, az öregek élettapasztalata [világossá tette előtte, hogy a be nem fej'ezett dolgok a befejezésre törekednek.- ü! Hiszen szóba került régebben. Három hónapja nem kaptam meg a bérleti viszonyból következő járandóságot.- Három hónap volt? - kérdeztem szégyenkezve. - Egészen elfeledkeztem, hogy már olyan régen fizettem a 'bérleti díjat.- Én hetenként szóltam - magyarázkodott iaz özvegy.- Igen a pénz, az átkozott pénz - az emberinek ilyenkor efféle marhaságok jutnak az eszébe, s az is megzavart, hogy a kék ktulimájszos mázoló egyre élénkebben fülelt. - Oly kevés jut belőle, észre sem vesszük, s már el is fogyott...- Nekem is élnem kell valamiből — bólogatott Kovátzné. - Nehéz az élet manapság .. . De, ha égy gondolja, ha mégis...

Közbevágtam. Nem, nem, köszönöm. Tudtam, hogy úgysem mennék vissza, nem engedné a becsületem.

Tán a kirúgott szerelmesnek is könnyebb a visszatérés, .mint az elbocsátott albérlőnek.

ősz volt, bdlegyalogoltam a szomorúságba.

Azóta - felváltva - a barátaimnál alszom. Lassan azonban ők is unni kezdenek. Egyik reggel a legjobb barátom bejött a fürdőszobába, s megkért, hogy ezentúl a hideg vizet használjam. Megkönnyebbültem, amikor -ezt hallottam, vártam már, hogy figyelmeztessenek: nem mehet így tovább. Abban a pillanatban a felszaibadulteág azon árama ömlött szét testiemben, mint amikor ezernyi vizsgálat testi és lelki hercehurcája után az orvos közli végre a súlyos betegség nevét, s megannyi titkolódzás, kétségbeejtő bizonytalanság megszűntével szembenézhetünk a 'bajunkkal. Maradék pénzemen vásároltam három ded rumot, ám kálmopirinnel nem lehet érszűkületet [gyógyítani, csak a fejem vált ételmiamadékfcal teli mosogatódézsává.

Ilyen állapotban természetesen képtelen vágyók dolgozni, szinte fizikailag is érzem, hogy kicsúszik lábam alól a talaj.

Már csak Önben bízom, az Ön magasfokú kultúráltságában, amellyel követni tudja a lélektani motivádók alakulását, a folyamat végzetes következetességét: miiképp is kerültem ebbe a helyzetibe, miért kellett eljönnöm nyugalmas albérletemből, s ezáltal feladnom nem csupán egzisztendális bástyámat, de szüneteltetnem a kifogástalan munkavégzést is, miáltal rólam téves nézetek alakulhattak ki a vállalatnál.

Bizodalmám és reményem Önben, nem titkolom, az Ön szíve és ereje hivatott -ed- háriitani az engem fenyegető legnagyobb veszélyt, a csőlakóvá züllést, a közveszélyes munkakerülővé aljasodást, aminek megelőzése egyben társadalmi érdek is.

Figyelmét, valamint türelmét köszönve:

Hallanád Frigyes középfokú statisztikus

490