Életünk, 1971 (9. évfolyam, 1-6. szám)
1971 / 6. szám - Kósa Csaba: Szeszélyes nyárutó (elbeszélés)
Hát miiért nem merüilhettem el a kimutatásokban és a mórilegvonásokban, amikor köztudott irántuk érzett vonzalmam - különben már rég elmentem ivódna mozigépész- ndk, hisz ilyen irányú szakképzettséget is szereztem. Azért -nem, mert nem volt hol felkészülnöm s elmélyednem a munkába. Miért nem volt hozzá megfelelő lelkiállapotom. Mert utolért a balszerencse, amely miniden ilyen átkozott nyárvégen rám talál. Hát ezért. Most már - utólag végiggondolva a tegnapi nap történetét - tudom, mindezt minimálisra rövidíthettem volna, ha be merek jelentkezni Önnél, vagy 'ha a fotlyosón (már elnézést, amikor kariján a törülközővel a mellékhelyiség felé tartott) megszólítom. Am meglehet, rníágis jobb így írásban, talán finomabban érzékeltethetem az árnyalatokat, élesebbre húzhatom a kontúrokat, s Ön, akii - mint örömmel hallottam - szívesen értekezik lélektani kérdésekről, rádöbben: valóiban olyan helyzetbe sodródtam, amely megakadályozta a jelentés elkészítését, s odahat, hogy az osztályvezető elvtárs megmásítsa elhatározását, miszerint elsejével távoznom kall a vállalattól. A nyárutó . . . hisz a nyárutóról fecsegett, vethetné közbe Ön joggal. Igen, a nyárutó . . . Talán emlékezik rá igazgató elvtárs, szeptember derekán mázolni kezdték a Szabadság-hiidat, s a ihamvaaszürke szín mi-n-dannél szívszorítóbban figyelmeztetett az őszre. Az idő kérlelhetetlen múlásának eme szemmel látható bizonysága, s nyilván a tomporába hasító fájdalom késztette arra özv. Kovátz Nándomét, -hogy -hónapok óta szünetelő idegrohamait felújítsa. S nekem éppen emuéi az agg hölgynél kellett szobát báreln-cm, immár második éve. Túlzás nélkül állíthatom: ilyen heves indulat sebasiam kapta, el a két év alatt - bár régebben is átéltem egy-egy haragos, ki-sizámíthatatlan napját -, nem beszélve a szokatlan időpontról, amely egészen megdöbbentett. Éjfél már jóval elmúlt. Az özvegy ott állt az előszobában, az óbarokk - vagy annak -mondott - bútorok között, s midőn - arra is ügyelve, hogy az ajtónyikorgással meg ne zavarjam álmát - -elindultam ia szőnyegen, -rliogó hangján megállást parancsolt:- Uram! (Már ez is gyanúsnak -tűnt, mert általában Frigyesnek szokott szólítani.) Holnap reggel csomagoljon! A bérleti használat hét óra nulla perckor végleges hatály- lyaá érvényét veszíti! Mióta ismerem, -mindig precíz hölgy volt Kovátz Nándoroé, s igazán megrendített, h-ogy m'ég így, llobo-gó fehér ingében, mezítlábasán siem feledkezett meg hivatalos súly- lya'l felruházná szavait. Azokban a percekben, a meghökkentő ultimátum ellenére is tisztelettel tekintettem rá, s gondolatban messzisógből felködlő, kemény, céltudatos matrónákhoz hasonlítottam, akik arannyal megtöltött zacskókat küldenek -rabságba jutott ifjak kiváltására. Még anyám szomorú arca is feUid-eirenigett -előttem ... de nem kívánom ilyesmivel untatni.- Ny-oll-c óra nulla pereikor - ismételte a2 özvegy - a bérelt területet, valamint a bérleményen kívül eső lakosztályokat kímélj-e meg jelenlététől 1 A -1-ákosZitály kifejezést túlzónak éreztem, ibá-r az indokolatlan felnagyítás nem számított újdonságnak Kovátzné eszköztárában.- Jól tudom - mondta hevesen gasztüfcuiálva -, nem hercegi kastély a lakásom, a bútorok megöregedtek, ámbár még mindig akad, aki csodájukra jár. De az elnevezés, ha m-egan-gedi, a 1-egteljasebfo magánügyem. Bólintottam, mert helyénvalónak találtam az érvelésit. Valóban, ha már egyszer úgy dön-töttüiík, -h-ogy létezik magántulajdon, mindenkinek jogáhan áll élni vel-e.- A csomagolást milko-r kívánja megejteni? Azt feleltem, ráérek hajnalban.- Kérem - itt már enyhült egy árnyalatnyit a harag körültekintően végezze el a technikai folyamatokat, mert a későbbiek -során itt felejtett holmijait, legnagyobb sajnálatomra, nem tudom rendelkezésére bocsátani! 485
