Életünk, 1971 (9. évfolyam, 1-6. szám)
1971 / 6. szám - Kósa Csaba: Szeszélyes nyárutó (elbeszélés)
KOSA CSABA Szeszélyes nyárutó Tisztelt Igazgató Elvtárs! Bizonyára nem emlékszik rám - hogyan is emlékezne arra a megviselt arcú íiatal- emlbarne, aki tagnap délelőtt föl-alá sétált a harmadik emeleti folyosón, s míg az igazgatói titkárság ajtaját figyelte, nyílik-e, izgalmát csillapítandó, Ciceró első - vagy talán második - kiaputjiát darálta magában. Igen, ez a fiatalember Önné várt, Önnel akart beszélni, mert valamit meg akart értetni - amit nem is oly tonyü -, is erre már csak Ön látszik alkalmasnak. Tudom meglepő, mégis a nyárnál, az időjárással kell kezdeni. Üjat nem mondok azzal - hisz tudomásom szerint az utóbbi hónapokban idehaza tartózkodott -, hogy idei nyarunk eléggé el nem ítéLhető módon viselkedett; szeptember elején pedig a szokottnál is korábban sötétedett, az estéiknek különös illatuk volt, s valahogy szomorúnak tűntek az utcák. Az ilyen rendkívüli nyárutók egész életemben balszerencsés fordulatokkal leptek ■meg, tehát nem -is csodálkoztam a rám zúduló viharon. Egyszerre hajótöröttként vergődtem. Világédetemiben így voltam ezekkel a bánatos, almavodka illatú őszökkel: letaglóztak, gyengévé, védekezésre képtelenné tettek mindéin csapással szemben. Lehetne mindezt balszerencsének, érthetetlen véletlennek nevezni, de több annál. Vis major, miiként féléves jogi tanulmányaim idején neveztük az elháríthatatlan vészt. Hiába mondanám, ki értené meg, hogy egyik napról a másikra beköszönt az elátkozott periódus, amikor semmi nem sikerül, amikor még védekező mozdulatot sem szabad tennem, mórt végleges és visszavonhatatlan tragédiákat zúdítok magamra. Tulajdonképpen csak néhány napról van szó. Amíg idegszálaimmal, érzéseimmel, beidegződéseimmel átallok erre a felhőket vonultató, esőkkel terhes időszakra; még egy hét is alig az egész, s feladhatom passzivitásomat, újra -egész embernek képzelhetem magam. De mondanom nem kell Önnek, hogy éppen azt a néhány napot n-am tudtam átvészelni soha, (bárha negyvennyolc óráról volt is szó, kíméletlenül megkaptam, ami törvényszerűen kijár nekem. Lehet, hogy (kissé zaklatottan, némi makogással elegyítve - ennek, sajnos nemegyszer kárát vettem már, ugyanis szóban kevésbé tu-d-om kifejezni magam, mint írásban - ügyömet -előadtam az osztályvezető elvtársnak -is. B-erecki -elvtárs azonban azo-n véleményt tette magáévá, hogy időjárással magyarázni vétkes mulasztásokat, meteoropatáknál -elfogadható ugyan, de nem tettarős, harminc alatti if-jaknál, s ő még pót- határidőt is ad-ott, hogy benyújtsam ama ‘bizonyos jelentést a kerületi v-illanyfogyasztás évenkénti alakulásáról, 1958-tól napjainkig. Valóiban Beredki -elvttárs három -nappal meghosszabbította a határidőt s én mégsem végeztem a kimutatással. -Sőt, hozzá sem kezdtem! D-e miért? Miért nem kezdtem hozzá? Önnek igazgató elvttárs, Önnek kell most fci-fej-ten-em, -előadnom, hogy -sok minden, nagyon sok minden összefügg és egyimásbakaposolódik, amit Bereekli elvtárs képtelen volt felmérni. 484
