Életünk, 1971 (9. évfolyam, 1-6. szám)

1971 / 5. szám - SZEMLE - Seres József: Cseres Tibor: Játékosok és szeretők

menyek furcsa szálakon s elképesztő groteszk- séggel függenek össze. Gyaraki például - éppen mert újságíróként háttérbe szorítják az említett eset miatt - esti iskolában is munkát vállal, tanítja Tarsoly Piroskát, a técsői tsz elnökének a lányát is, és csakhamar kapcsolatba kerül Czakó Balázs técsői középpiaraszt- fcail, aki Piroskának udvarol. S Czakó Balázs egyik legjobb ismerőse a statáriális bíróság elé állított Darók Józsefnek.

íme néhány szál a bonyolult kapcsolatok egyik oldaláról. A másik oldal talán még érdekesebb. Darók egyik lánya ugyanis Pesten ment férjhez Paliai Gáborhoz, a Növénytermesztési Főigazgatóság vezetőjéhez. Ezt persze senki sem tudja a faluban, de Paiilainak nem lehet közömbös a técsői ügy. Egyik ügyes alkalmazó,ttját, Vámos Hildát küldi le, hogy akadályozza meg a katasztrófát. Hilda eleget tesz küldetésének. Az egész statáriális tárgyalás kudarcba fullad, de Hilda megismerkedik Técsővel, Gyarakival, Darókkál, az ügyésszel, a megyei bírósággal, a falu pedig az akarnok, buta tsz-tílnök és párttitkár jóvoltából közelebbi kapcsolatba kerül a növénytermesztési központtal, s a kokszagiz-(gumipitypang)-iüer- mesztéssel.

Aztán egyszerre mintha minden és mindenki megbolondult volna, vagy hirtelen mindenki alattomossá, gyáva sunyivá, kegyeden szadistává, mániákus őrültté, kéjenc hisztérikává vált volna. Egyelőre bizonytalan, hogy mi is történik tulajdonképpen a növénytermelési központban. Komolyan hiszik-e a koxagiztermdlós fontosságát, vagy csak nem tudják fölszámolni az elindított kezdeményezést? Vagy talán nem merik? Nehéz elhinni, valóságnak elfogadni, hogy egy évi telj.es csőd, eredménytelenség után a koxagiz-termelés felszámolása helyett évi hatezer holdra akarják kiterjeszteni, és nincs senki, aki felelősségre vonhatná őket. Hildának semmi tényleges dolga nincs, de mindent igazolnak a politikai szólamok. És természetesen nincs dolga Pailainak, és nincs érdemleges dolguk a beosztottaknak sem, mégis mindig lázasian szerveznek, lázasan tevékenykednek. Érthető, hogy mindez valami torz züllésbe torkollik. Torz szerelmi, vagy inkább csak szexuális viszonyok alakulnak ki. S ebibein addig mennek, hogy kiszállásaikat is erre szánják. Igazi orgiákat rendeznek.

Látszólag fontos országos dolgok történnek, az író azonban, hogy eleve leleplezzen, belülről ábrázol: Hildával mondatja el a regény nagy részét. Hilda naplója a kötetlen nyílt önvallomás. (N evezhetnénk akár önlelepllezósnek is.) Minden egyéni üggyé, individualista, sőt gátlástalan önérdekké válik. A politika, az osztályharc, a szocializmus, a munka, a tervezés mind csak eszköz vagy védőfal, amely möigé bármikor odabújhatnak, s ahonnan támadhatnak, ha érdekük úgy kívánja. Persze, ez sem ilyen egyszerű azért. Cseres alakjai korántsem ilyen átlátszóak. Művészi, sőt korihitelük van. Mert az sem igaz, hogy azokban az években a Hilda-, Pallaá-félék semmi magasabb célt nem néztek volna, semmi szépért nem lelkesültek, vagy hogy Gyaraki László csak ide-oda tolt játékbaiba lett volna. És lent a Viharsarok parasztjaiból minden nemes tűz, forradalmi láng kihunyt volna, s éppen Kooor Gyula, a teljesen műveletlen és műveletlen- ségében gátlástalan párt titkár, vagy a gyáva, de örökké bosszút lihegő Tarsoly lenne a jellemző. Mert a másik oldalon meg már Darók Józsefet és Czakó Balázst találjuk. Darók értelmes okos kulák, aki meg is menekül a kötéltől, bármim mesterkednek ellene Kocorék, míg Czakót, az önérzetes középparaszt mintagazdát végiül sikerül felaikasztatniok.

Kegyetlen világ Cseres Tibor regény világa, de nagyon is valóságos. A regény problémája azonban mégsem az említett tragédiába torkollik. Ez is csak egy adalék az országos méretű katasztrófa és a fenyegető széthullás ábrázolásához. Égy olyan társadalmi helyzet tükröződéséhez, amelyben minden nagyszerű, szép eszme kezdi hitelét veszteni, s az emberek egyrészt menekülő vérengző farkasokká, másrészt végképp tehetetlen, megzavart tömeggé válnak. És vajon meddig tarthat ez az állapot? Akkor ezt senki se látta. Senki se tudta hogyan lesz vége, hogyan derül tisztává, reményteljessé újra az ég. És Cseres nem vállalkozik útmutatásra. De nincs is szükség rá. Ennek feltárása egy új, talán még sokkal nehezebb, keservesebb feladat lehetne. Egy egészen új regényé egészen új hangszer eléssel. Az író ebben a regényében a leleplező élmény nyújtására vállalkozott. A megrendültség, a humánum mély érzetének fölkeltésére, mint évekkel előbb is tette a Hideg napokhú.

Van valami tragikus megbomlottság ebben a társadalmi képben. Vagy megszállottság inkább? Cseres ábrázolásmódjához ez illik inkább. Megszállottság az, amit a regény hőseiben érezhetünk, s a megszállottság minden esetben, vagy Legalábbis többnyire végletekre ragad. Ezt kell szem előtt tartanunk, amikor azt mérlegeljük, hogy mennyire igaz, valós ez a kép. A tükör, amit elénk állít, minden bizonnyal torzít. Nem 'igaz, hogy minden rossz volt, hazug volt, hogy az emberek mind felelőtlenek, önkényesek, züllöttek, tobzódók, akarnokok, buták vagy gyávák, menekülők voltak. Pedig a regény egy kicsit ezt a meghökkentő érzést kelti bennünk. Valahol a felidézett képek melyén mégis ott érezzük a tömegek elfojtott, kitörni készülő erejét. Kétségkívül sötét a kép, de elhibázottnak akkor mondhatnánk, ha mögötte nem a tisztulás erőit, hanem a pusztulást, a reménytelenséget sejtenénk. Gsieresnek volt ereje ahhoz, hogy az emelkedést, s ne a végső süllyedést sugallja. Hogy miben mutatkozik ez meg? Konkrétan nehéz lenne megjelölni. Talán abban, hogy mi az, amit elítél. Vagy hogy a felszín egyre tor472