Életünk, 1971 (9. évfolyam, 1-6. szám)

1971 / 5. szám - MŰVÉSZETRŐL - MŰVÉSZEKRŐL - Dévényi Iván: Nemes Lampérth József (1891-1924)

NEMES-LAMPéRjTH JÓZSEF: AKT

komor fönségét”. E műveiket (biztos rajzi és kompozíoiós tudás, szuverén formalátás, lávaként feltörő színeik, drámai (hevület jellemzi.

Tagadhatatlan, hogy a oézanne-á piiktiira, a Vadak („Les Fauves”) színorgiái és a kubisták valamelyest hatották Nemes Lampérthra, a századforduló francia művészetének (befolyását azonban nem lenne igazságos eltúlozni; a magyar festő 1913-iban került ki Párizsiba, s ekkor már a háta mögött volt A ravatal (1912), a Városliget (ugyancsak 1912) és a tömör, érett csendéleteik sorozata. Nemes Lampérthnak „a konstmktovitás és az expresszivitás egységét megvalósító munkái” (Németh Lajos) tehát nem idegen példaképek nyomán születtek. A művésznek természetesen voltak elődei, tanítómesterei, ezeket azonban nem annyira az École de Paris nagyjai között kell keresnünk, mint inkább a magyar „Nyoilcák” csoport tagjai (Czigány Dezső, Beróny Róbert, Tihanyi Lajos) között.

Nemes Lampórth József grafikai munkássága is igen értélkies. Széles tomporé női aktjai, barátairól (Kassákról, Gáborvigh István költőről, Pogány Kálmán műtörténész468