Életünk, 1971 (9. évfolyam, 1-6. szám)
1971 / 5. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Maros Dénes: Figurák
országból stfo. Szembesítették T. Kálmánnal, aki szó nélkül nekiesett, és verte a fejét, míg el'inam rángatták. Kálmánból ráadásul áradt a bátorításul hirtelen ledobott két féldeci. Hamarosan fény derült munkahelyi „italozásaira” is. Leváltották farigádvezetői tisztségéből. Három hónap múlva vlsszatették volna, nem vállalta. Lehangoló történet. T. Kálmánból mogorva fickó, figura lett. Azt /hiszem főleg azért, mert képtelen volt megmagyarázni a tettlegesség indítékát. Szöveg, szöveg, szöveg. 3Miről beszélget ebédszünetben egy vasúti piályaiminkás, alkí - iha pillanatnyi foglalatosságát tekintjük mérvadóinak - vagonból szórja a sódert, majd elplanírozza a töltés oldalában? Az asszonyról, a gyerekekről, a gyenge kosztról - a koisizt mind ónképpen szóba kerül —, más asszonyáról a fiatalábbiak, jóféle régi búcsúkról az idősebbek. Na és ilyenkor ebédidőben illik ordítani a vízbordó fiúval, alki azt a nyomorult hatszáz métert a Ikútig, ihatszázat vissza .olyan lassan teszi meg, /hogy a /halálért kéne küldeni, meg egyébként is, tanulja meg, mi az élet. Bibibe a társaságba csöppenek ihele, harminc fokos melegben. Repesnek a boldogságtól, hogy szólhatnak életük apró-cseprő dolgairól. Azért iaz anyag gyűlik. Nevek, év- számok, tonnák. És tudom, hogy szellő kél a'folyó felől, no nem a valóságban, a leendő írásiban, színező elemiként. És akikor a cserepes arcokról.. . A osoporttól távoli, vagon árnyékában férfi ül, mellette lapátja fekszik, éléivel a földnek, szábályosan. Széles, karimás lapát. Tapasztalatból tudom, hogy tölblb fór rá, mint a szívlapátra, amivel gyengébb csontozató gyermekeiket ijesztegetik az értelmiségi atyák, hogy tudniillik azzal keresi kenyerét majdan a kölyök, ha nem tanul tisztességesen. A férfi lapoz a könyviben, ón krákogok.- Jobb állni, mlint ülni - szól, ’minden kérdő hangsúly nélkül.- Jó napot. - Bemutatkozom.- Illés vágyóik - így ő.- Innen a csoportból? Ha most valami gorombaságot mond, teljesen igaza van.- Igen. Ettől megnyugszom, és tényleg azt kérdezem, ami érdekel, hogy mondja, mit olvas, .miiért olvas és egyáltalán, iez egy képtelenség, csatakas még a háta, imég rágja a falatot, mondja jóember, írni csoda maga . . . És Illés - csak névrokona a prófétának vagy ő maga az, egyáltalán Illés a kareszt- vagy vezetékneve? - minden teketória nélkül visszakérdez:- Nem tudja véletlenül, Mohácsnál hány magyar volt? Mert az Világos, hogy egy millió emberből hány katona Ikerül ki, kíváncsi lennék, elmenték-e -oda elegen?- Szóval történeti tárgyú könyvet olvas.- Eiz nem az éppen. De roppant érdekel a történelem, és főleg a számok. Az apám hat holdon gazdálkodott, én eljöttem a földtől, hagytam az öcsémre. De annyit még tudóik, hogy mennyi vetőmag kell egy holdra. Aztán elnézem magunkat, hol sokan vagyunk a vagonokhoz, Ihol meg éppen kevesen. Pedig nyilván számon tartják, mennyi sóder jön. Lehet, hogy már Mohácsnál számítási hiba volt? Ámbátor az Árpád-házi királyok között. .. Miről beszélget ebédszünetben egy pályamunikás?- Ja, az Illés? Az egy figura, uram — kinyilatkoztatás, csendes heherószéssel. - Képzelje egyszer . . . de neki egy szót se, baromi ereje von . . . * * * Tanulság: és mégis kedvelem őket. Ez így sértő. Tehát: és mégis remélem, jó szívvel emlékeznek rám. (Vannak teljesen befejezetlen kísérletek.) 454
