Életünk, 1971 (9. évfolyam, 1-6. szám)
1971 / 5. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Maros Dénes: Figurák
Igen, B. Lajos furcsa figura. Klasszikus ötlete az (öntödei presszó, hínhedett nőcsá- bászként tündököl és mellesleg az egyetlen ember, alki minden formát megrajzol, összeilleszt az öntödének. Alkar pozitív szereplője is lehetne egy riportnak, dahát lehet így?- A kávét majd egy firöccsben letudjuk - mondja.- Mikor?- Miért sürgős, haldoklóm? Majd találkozunk egy-szer. Aztán már az asztalánál, miközben lemezből kivert különös-szép formákban gyönyörködöm :- Egy ötvenesért a tiéd.- Honnan szerezted?- Csináltam.- Hülyéskedsz? Hogy a betegesen rendre szoktatott ‘lelkivilágom teljesen szétdúljia, megjegyzi még:- Mennyi ideiig voltál az öntödében? Nem sokáig, mi? Azok a lányok a hatodik órában még röhögni, nemcsak nevetni, röhögni is tudnak. Rajtam. Nem tudom, ki szerzi meg nekik ezt az örömet elsejétől. Kilépek. Nőm engedélyezik, hogy ktsz-hez szerződjek ímeló után. Segédmunkára. Lakásra kell a pénz. Forgatom a fémdomJborítást. Ez az emiber hihetetlenül tehetséges. Miben? Egyáltalán sejti-e, mit formált, miért így formálta?- Tudod, miért nem engednek? Mert Mama lenne a gyárnak. Meg rámkórdeztek: „Biztos, lakásra kell. nem a nőkre költi?” Két gyerekkel élünk az anyósnál. Szünet, kevés irgalommal.- Tetszik az a vacak? Két napig kalapáltam, minden ütésnél szidtam az anyjukat. 2. A hídmérleg nem tartozik a kényes szerkezetek közé. A mérlegjavítók is leszoknak a •kényeskedésrőil. Egyrkét brigád elintézi a teljes megyét. A brigád legkisebb létszáma három fő, annyi feltétlenül kell. Közepes nagyságú hídmérleg generáljavíitása négyszáz órás munka. A nagy dög vasakat majdnem milliméteres pontossággal kell visszahelyezni. Mindeme bölcsességet T. Kálmántól hallottam. Egyetlen délelőtt. Eközben elfogyasztottunk negyedkiló szalonnát, valamint egy flasíka vöröset, melynek ára természetszerűleg engem terhelt. T. Kálmán finoman az ő fellépti díjaiként könyvelte el az üvegcsét. Nos, (brigádjáról írtam is akkor, mert gyerekkorom óta vonzódtam a csavargó életű embereikhez. T. Kálmán története azonban jóval később kezdődött. Szőke hajú, nyurga fickó dolgozott vele, jól megjegyeztem a formáját - őt szalaijtottuk a borért. T. Kálmán dicsérte a maga módján:- Kicsit flúgós, de jófcezű gyerek. A leírásból két dolog figyelemre méltó, úgy mint a négy-öt évvel fiatalabb, már katonákötöles fiú titulusa, a „gyerek”, másodszor - a szellemi képesség magánügy, a „jó kezű” a hangsúlyozott, annak van jelentősége. A kicsit flúgós jelző egyébként arra utalt finom formában, hogy a srác egyszer megindult a határnak. Ahogy a nyugati határszél öregjei mondják, gombát keresett (elfoga- tas esetén ugyanis ez a legpitiibb magyarázkodás). Vagy három kilométerre a határtól fü- iöncsípüék. Fiatalkorú volt imég, letagadta a csillagokat az égről, szóval megúszta. Akkor került Kálmánhoz segítőnek, hiszen mérlegesnek lenni nem lehet máról holnapra. A brigád teljhatalmú főnöke - tényleg az volt - tíz hónapig okította. Akkor a langaléta fiú újból megáhította a nyugati világot. Vasutas cimboráival egyezkedett-e, vagy a saját ötlete volt, nem tudom. Valami szerszámosládából lógott ki a lába egy Ausztriába induló szerelvényen. Leszedték. Ijedtében T. Kálmánt feketítette, mielőtt még (bárki 'kérdezte volna. Hogy a főnök őt ütötte, kiüldözte a világból, dehogy ment volna ő ebből a szép 455
