Életünk, 1971 (9. évfolyam, 1-6. szám)

1971 / 5. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Csikós József: Kézbentartott romantika

tem egy kicsit: mi is vagyok én most tulajdonképpen? Félek attól, hogy az is olyan szervezet lesz, ami nem tölti be a hivatását. Meghívtak oda sok vidéki KISZ-titkárt is, de sok tessék-lássék embert is, akik csak elmondják a maguk szövegét. Engem a falusi csoportba osztottak be, pedig akkor már jobb lett volna a mezőgazdasági üzemibe kerülni. Ott többet tudtam volna tenni a mezőgazdaságban dolgozó munkásfiatalok érdekében. Az ő problémáikat jobban is ismerem. De engem nem kérdeztek meg, hol lennék hasznosabb.

(Hogyan lőhetne többet tenni, vákmtényed szerint, azért, hogy a fiatalok faliis- mcrjék saját erőiket, lehetőségeiket? Hogy saját ügyeik iránt ne legyenek közömböseik?)- Erről nem tudok én semmi okosat mondani. De ha mégis. . . Még többet szeretném, ha beszélgetnének velük a vezetők és mások is. Ha vitatkozhatnánk. A fiatalokat, minket, tanítani kell, úgy, hogy közben magunk is csinálhatnánk azt, amit tanulunk. Mint ahogy a szakmánál is. Egyszer elvittem a gyerekeket küldföldre. Nehezen indultunk meg, de akkortól kezdve szívesebben jönnek, és gyakran kérdezik, mikor megyünk legközelebb világot látni.

(Az aktivizálás módszerei lassan frissülnek. Az emberek kérdeznek, követelőznek. Ki kérdez vissza egyszer is? Emlékeztettünk mii jól a folyamatokra? Az eredményeik megszületnek. Mindenki a sajátjának is érzi, ha köziben ő volt a legnagyobb gáncsoskodó is. Vajon utalunk-e a konkrét és sokszor nem is olyan veszélytelen jelenségékre? Ki tudja?)

(Mennyit keresel?)- Egy éve kettőezer százat. Ebből kb. ezerkilencet viszek haza. Azelőtt ezernyolc- ezerkilencet kerestem.

(Nős vagy?)- Igen. Nyolchónapos a kisfiúnk. A feleségem otthon van, havi hatszázért. Hármunkra jut kettőezer ötszáz■ Kevés. A mai életformához, pedig nem vagyok nagy igényű, legalábbis nem sok. Persze én még szerencsés helyzetben vagyok. Az anyósom nagyon jó hozzám. Az ő házukban lakunk, nem kell lakbért fizetni.

(Szép kertes családi ház. Láttam. Hátul, valamikor, ragasztottak hozzá egy kncsi konyhát és egy tenyérnyi szobát. Albérletnél nyilván jobb és pénzben legalábbis olcsó. Szerény köszönet van a szavaiban a jóságért cserébe.)- Most fürdőszobát építek magunknak. Az udvari kút kövét is én faragtam.

(Miket olvasol?)- Kevesebbet, mint amennyit kellene és főleg tankönyveket. Tanulok. De legszívesebben útleírásokat forgatok és nagyon érdekelnek a politikai memoárok.

(Milyen terveid vannak?)- Konkrét terv? - Még egy gyerek. Aztán el akarom végezni a gépipari technikumot, de esztergályos maradok. Mint technikus kevesebbet keresnék. Aztán egyszer. . . kereskedelmi üzletkötő. Meglátjuk. Lehetek még kőfaragó is. Azt mondják, jól meg lehet élni belőle.

(Nem (szoktál néha elkeseredni ? Kudarcok . . .)- Hát. . .

(Szakács László 1946-ban született, Csámiig községben. Általános iskoláit kijárta, esztergályos lett, a cellldömiölllki mezőgazdasági gépjavító üzem munkása. KISZ-titikár. A járási KISZbizottság tagja. 1968 óta párttag. Elvégezte a marxista—leninista középiskolát, a gépipari technikulm első éves tanulója a levelező tagozaton. Nős, nyolchónapos: (gyermek édesapja. Magas, ímeleg^arnaszemű fiatalember.)

446