Életünk, 1971 (9. évfolyam, 1-6. szám)

1971 / 5. szám - TANULMÁNY - Biró Friderika: A falusi ház és lakás mint a hagyományos paraszti-népi életforma tárgyi kerete

A füstösházlbnn esett ez meg a legnehezebben. Ide zsúfolódott az élet, itt éltek a legtöbben, itt kellett ezer és egy másirányú tevékenységnek is eleget tenni, - s ennék volt a berendezése a legprimitívebb. Szabadtűzhelyen főzni, háromlábakon, lábasokban, csetépfazekaklban, kenyeret sütni kezdetleges kemencében 20-30 ember réLAKÖHÁZ BERENDEZÉSE 19. SZÁZADVÉGI BÚTOROKKAL SZATTA, FÖ UTCA 27.

szere, rosszul előkészített nyersanyagból, korpás lisztből par-ral, kanyérkovásszal, nem volt kis dolog, ott, ahol a legelemibb tisztasági feltételiek is álig voltak biztosítva, füstben, fokla mellett, vakosfcodva, elégtelen szellőzési lehetőségeik közepette, ez (bizony csak - ia néprajzos számára lőhet „vonzó világ”. A jobbágykor,szaik végén a ibocmüó nagy- család nagyszámú asszonyniépe ezt csinálta nap mint nap, meglehetős szigorú rendben. A háztartást a legidősebb asszony irányította, a kenyeret maga «ütötte és felügyelete alatt történtek a főzés, a sütés más teendői is, ő szabta meg a főzőasszonyok, mosogatóasszonyok, söprüsasszonyok munkáját, ahogyan Zalkái is megjegyzi: „Egy az asszonyok közül, a ki a legöregebb (míg az Eöreghség engedi) szüntelen otthon van és süt főz. Nyáron a súlyosabb mezei munkák ideje alatt négyszer, egyébkor (háromszor főznek és esznek”.

A szoha-(füstösökönyhás lakásban, valamit már javult a helyzet, legalábbis a

421