Életünk, 1971 (9. évfolyam, 1-6. szám)
1971 / 5. szám - Környei Attila: Soós István írásához
Fertő vidék lakóinak zamatos stílusával fűszerezett ik.u.ík. históriát. Elragadtatásomban arra kértem Pozsgayt, hogy így, ahogy elmondta, ínja meg egy elbeszélésiben. Pozsgay leintett:- Én - itt megkomolyodott - lecsaptam Károly király bronzfajét, őt meg elcsapta a Történelem. És kész. * * * A császári diagnózis utótörténetéhez tartozik, ihogy ez mentette meg Pozsgayt a komimiin bufkása után. Az itt elmondott 18-as eseményeket követő Tanácsköztársaság leverése után a fehér bíróságok nem ítélték el Pozsgayt. Az 1919-20-as években mind a szombathelyi hadbíróság, mind a hírhedt soproni Pentelényi ötös tanács kényes helyzetben volt miatta. Pozsgay, máikor az ügyész agy- ről-imásról kérdezte, csak ennyit mondott:- Hagyjon engem békén! Én egy császári és királyi bolond vagyok. Az ügyész nem Pozisgayt sajnálta, hanem őfelsége IV. Károly fenséges diagnózisát tisztelte és nem iáméit vádat ellene. A soproni törvényszékien akkor dir. Wüirtz volt az igazgató és egy kedves, a politikai foglyokon minidig segíteni kész titkárnő, Margit kisasszony. Tőlük tudtuk meg, hogy Pozsgayt miért nem lehet vád állá (helyezni. Mert a császár véleménye megfellebbezhetetlen, ami szerint Pozsgay bolond. Császári és királyi bolond. SOÖS ISTVÁN ÍRÁSÁHOZ Buenos-Air esb öl kaptuk az itt közölt írást 797/ januárjában. A szemléletesen előadott humoros-szomorú történet azóta spanyol fordításban megjelent az ottani Union című lapban. A történet írója, Soós István 1898-ban született Kapuváron. Tanító volt, 1919-ben élénken részt vett a politikai eseményekben, a keleti fronton, majd Sopron megyében az ellenforradalmárok ellen harcolt. A Tanácsköztársaság bukása után elítélték, 1921- ben megszökött a soproni börtönből. 1921 végéig az osztrák kommunista és azt ausztriai emigráns mozgalomban vett részt mint lajtaújfalusi bányász és többek között mint a Börtönlakók Egyesületének (a Vörös Segély egyik érdemes elődje az egyesület) egyik vezető tagja. 1925-ban bátyjával, Soós Józseffel együtt Argentínába vándorolt. Itt az argentin kommunista mozgalomban és a magyar emigránsok demokratikus mozgalmában vett részt, egyik alapítója volt az Űj Világ című demokratikus dél-amerikai lapnak. Több, főleg az emigráció történetével foglalkozó írása jelent meg itt és más lapokban. Legutóbb a soproni múzeumnak küldött rendkívül értékes dokumentumokat és adatokat a soproni kommunista emigránsok életéből. A történet hőse, Pozsgay Géza Soós Istvánhoz hasonló politikai utat járt meg. Az Ember című bécsi lap szerint Pozsgay börtönőrével együtt szökött meg 1921-ben. Ausztriából hamarosan visszatért s itt az akkori viszonyok között baloldali Sopronvár- megye című lap munkatársa, legolvasottabb tárcaírója lett. írásaiban szülőföldje, a Fertő vidéke és a fertői táj emberei kelnek életre. írásai nagyon színvonalasak (Soós egyik levelében a Fertő Móricz Zsigmondjának nevezi őt), olyanok, amelyek megérdemelnék a könyvalakban való kiadást is. Életét és munkásságát Csatkai Endre ismertette. (Pozsgay Géza, a forradalmár és író. - Soproni Szemle 1969/1. szj Környei Attila 401
