Életünk, 1971 (9. évfolyam, 1-6. szám)
1971 / 5. szám - Soós István: Pozsgay Géza, császári és királyi "bolond" (elbeszélés)
tés, ‘javasolja őfelségének, a legfőbb Hadúrnak, hogy -előbb alapítsa meg a császári és királyi Sarfoli rendet és azt (húzzák bele az -ezredes úr friss (bárói fejébe.” Itt folytatásképpen leírta, hogy -etz a hős ezredes (báró, bár deoku-n-gja öt kilométer- rel hátrább van, mint a tűzvonál, Iha ágytúlövést hall, olyan bátorság f-o-gja dl, hogy dunsztos palackot használ, ha ráér-ik a dolog, és azt is úgy dobatja ki a -pucérjával. Pozsgay remekelt a császárnak írott levéllel. Elolvasta többször is, meg volt elégedve önmagával. Mislkának lefordította magyarra. Szegény Miska először csak nézett, azután -dlfogta a n-evetőgörcs, annyira, hogy Pozsgay odakínálta neki a feldflaskát, -majd az egy hajtókára ki'-itta Pozsgay -egyheti rum-adagját. P-ozsgay káromkodott, -jókedvű, bohém gyerek volt, és így Miskának nem lett semmi ihaja. A ievel-et elküldte a zászlóalj parancsnoksághoz. Itt egy-két haver halálra röhögte ma-gát, rávágták a pecsétet, továbbküldték. Az ezrednél látták a század és a zászlóalj pecsétjét, -rányomták az ezred bélyegzőjét -és az irat -m-ent tovább. Pozsgay már el is feledte. A hadosztálynál még egy órát sem (késett, egy pecséttel több, gyerü-nlk csak előre, oh áldott -bürokrácia, f-el-j-u'tott a hadügyibe. Itt a -sok pec-sé-t és az ömlengő alázatos bevezetés után -nem i-s olvasták tovább, egyenest a kabinetirodához küldték. A kábin-eti-rodában, a császár előszobájában az volt a szokás, hogy az idáig eljutott ki-tüntetés-dkire vagy előléptetéseikre javasoló írás-okát automatikusan ellátták Károly császár-király aláírását imitáló pecséttel. Szokás volt az is, hogy egy-két ilyen aktát a sok száz és -ezer közül Károly sajátkezűl-eg írt -al-á. Mit tesz a magyarok istene va-gy a Fertő nádasaiba bújt Lucifer, akik mindketten földij-ei voltak P-ozsgaynak? Pozsgay Géza k.u.k. főhadnagy írását adták őfelsége kezébe. Nagy kényesen kezébe vette és beleolvasott. Most a segédtisztek kezdtek aggódni. Megbolondult a Kaiser, annyira nevetett. Aztán -elkomolyodva -tette le az -írást: - Arme -Kerl! Szegény bolond, bolond ez, kórházba kell vinni. Arme Kerl! A császár-királyok szentek és sérthetetlenek, akaratuk és véleményük megfellebbezhetetlen. -Az irat, -Pozsgay levele megindult vis-szafelé d-e most már a császári és királyi véleménnyel. Megkapta a had-úgy, a hadosztály, az ezred, a zászlóalj. Itt megtorpant, már orvosok kezében volt a legfelsőbb -hadúr diagnózisa. * * *- Halló-, Pozsgay, szedd -a sátorfádat és azonnal gyere, úgy ahogy vagy a zászlóaljhoz. Itt -olyan -baráti szeretettel fogadták, mint soha azelőtt. — Pozsgay csak később jött rá, hogy -ez inkább részvét volt, mints-em a ikamerád-ok baráti sal-u-tádója.- Azonnal menj az -ezredhez - adták néki a parancsot, nem is engedték átöltözni, úgy porosán, piszkosan, -egy-két fajtetűvel a -gatyahajtokájában ment és jelentkezett. Egy irodahelyiségben ült le, az asztalon -kis bronzszobor, I. Károly császár, IV. Károly magyar király mellszóbra. Pozsgay leült, rágyújtott és várt. Eltelt fél óra, miközben tisztek, fehér köpenyes orvosti-sztak mentek keresztül a helyiségen, tisztelegtek, jöttek-mentek. Aztán -újra öltéit egy óra, Pozsgay türelmetlen lett. — Megnézem, milyen idő van odafcünn. - Az ablakhoz ment. Jól el volt ráosozva. Az ajtó zárva. - Mi -ez? Rádöbbent, hogy itt valami d-isznóság készül ellene. Mint egy villám úgy vágott beléjje lés miiint árvíz 'borította el agyát az emlékezés. Eszébe j-utottak a történelemiből ismert magyar keservek, Martinovics, F-ra-ngapán, a 'bécsújhelyi osztrák 'hóhér bárdjától lehullott magyar fejek, a -döblingi elmegyógyintézet, -ahol Széchenyi István halt meg. Elborult előtte a -világ. Kirántotta a kardját és az asztalion -álló szobornak lecsapta a fejét. Szörnyűt káromkodott. Magyarul. A .szolbor leütött kalimpáló feje nekigurult az ahlaknak és beütötte 399
