Életünk, 1971 (9. évfolyam, 1-6. szám)

1971 / 4. szám - MŰVÉSZETRŐL, MŰVÉSZEKRŐL - Heitler László: Három művész kiállítása Szombathelyen

és síkhatása, a Berzsenyit ábrázoló portré hátterének kiegyensúlyozatlan foltjai a vonlai és színpenspektíVa, továbbá a ddkorátiivltás kötöttségéivel küzdő fdstő rész-sikereit iéss megalkuvásait mutatják.

Nehéz feladat az, amivel Horváth birkózik. A táblakép néha kevés mondandója megfőgalmiazásálhoz. Tél és Rita című festménye kivétel. Az előbbin a rendkívüli kifejező rálátásos kompozícióval közelítette a síkhoz a térbeli motívumot. A választékos színék disZkrét harmóniája uralja a tájat. Az előtérbe festett apró emberiek arra engednek következtetni, hogy egy régi-régi monda találó parafrázisával állunk szemben. Faliszőnyegüervein a tiszta dekorlaltivitás szabadon érvényes ülhetett; az öt terv mindegyike megérdemelné a kivitelezését. Különösen megragadó az a változat, amelyen a szerelem-házasiság-család hármasát nyugalmas kompozícióba rendezte és gazdag koloríittal festette meg Horváth János. Viiruiló színei a textília anyagában még jobban érvényesülnének.

Szlovéniái tájakat ábrázoló rajzai kevesebb problémát vetettek fel, mint festményei. A tollrajz nemes egyszerűségével mindent kifejeznék: teret, formát, tónust.

Míg Majíöhényi és Horváth a tradíció mértékadó példái és az új lehebőségék csábítása között keresik a számúikra járható utat, Geszler Mária, a keramikus köny- nyédén, magától értetődő természetességgel készíti munkáit. Ha edényt formál, akkor sem nyugszik, amíg legalább egy arcot nem pingál a tál közepére. Munkái között keresni keli a valóban edényéket - mert kajla szélű tálaik aligha nevezhetném annak.

Geszler játszik. Festőit játszik, amikor a tálból képet csinál és építészt játszik, amikor korongok idomaiból hagyímalkupolás orosz templomot szerkeszt. Szobrászként gyűri álakká a puha nagy tál peremét, és szobrász és 'festő egyszerre, almikor vésett és festett lepényeiket kerámia faliképpé varázsol.

Festő és szobrász csak vágyakozhat ekkora szabadság, az anyag ilyen csábos hatásai után. Geszlerndk könnyebb a helyzete, mlint Máj thényindk és Horváthinák. Csem- pekópeit nem terhelik a táblákép kötöttségei, figuráitól sem kívánjuk, hogy a szobrászat erényeit tisztán mutassák. Felsorakoztatja mesealákjait, elképzelt figurák, fantáziája szüleményeit olyan szabad elrendezésben, amilyent csak a tisztán dekoratív funkciójú csémpdkép megenged. Nagy előnye, hogy mindez gyakorlati célt is szolgálhat, ami realitássá varázsolja a leglengébb ötletet is: orosz temploma például gyertyatartó. De gyárthat olyan szerkentyűt is, mint a Családi úthenger című, mely hangos nevetésre ingerelt. Csinálhat... - mindent megcsinálhat, mondom némi túlzással. Geszler Mária úgy el a kerámia világában, mint a hal a vízben.

Könnyebb a helyzete, említettem. Szerencsésebb, több lehetőséget kínál a műfaj a kalandozásra - módosítom. Mert a iöhetőségdk felismerése és kihasználása ném a szerencse dolga, hanem a tehétség jele. Geszler Mária művei szelleműkben egységesek, ha a színvonal nem teljesen egyenletes is, hiszen láttunk nagy igénnyel készült kompozíciókat és pillanatnyi ötlet szülte vázlatokat a kiállításon. Az ironikus Piros ön- ardkép, a bájos Donátorok, a gyerekrajz Zöldikabátos osempdkép, az ünnepélyes Kavicsos partok hercegnője, az Orosz templolm, a Levente kastélya, a festett és irókázott tálak és a humorban megmártott Családi úthenger című műinkéi .biztos úton járó és for- ma'üaremtő művészegyénisíáget mutatnák.

A SaiVaria Múzeumban rendezett tárlat Majtányi Károly esetiében a lassú oldódástól, Horváth János műveiben a kibontakozásról, Geszler Máriánál pedig a magabiztos alkotómunkáról adott képet.

372