Életünk, 1971 (9. évfolyam, 1-6. szám)
1971 / 1. szám - Juhász János: Két arckép (vers) - Juhász János: Égő mezőre fekszem (vers)
JUHÁSZ JÁNOS két arckép nagyanya arcát lehunyta csendesen szemébe rejtve el magát a kis szobát még este kisöpörte derékig érő ősz haját kibontva feküdt nyolcvanhét évesen nagyapa fejét lehajtva énekelt nem imát - halk tört dalokat a tóban rég elült a csobbanás a halak mind a mélyre úsztak ki mondhatna még valamit s miért is hinne másnak mint magának égi5 mezőre fekszem borzolt tavakra száll az éj viharfelhő habozik még záporral jéggel hulljon-e szájamban vad kikerics nő napraforgók virágzanak hozzád mennék de szél sodor fölöttem fölhasadt az ég kavics hull a szemeimből madarak fejemre szállnak eljöttem vissza nem futok kaput nyit nékem itt a föld tört kútágas kiáltozik fullánkját vas égbe fúrja tükörbe nézek hallgatok viharvert görbe ág vagyok sirály sikolt varjú felel kutya fut el ló képiben arcomon fehér porhamu szememben jóság és gyanú kiáltanék de nem tudok égő mezőre fekszem hallgatok égő mezőre fekszem
