Életünk, 1971 (9. évfolyam, 1-6. szám)
1971 / 4. szám - MŰVÉSZETRŐL, MŰVÉSZEKRŐL - Bodri Ferenc: Pillanatkép Bálint Endréről
„Sajnos a tót .ma már nem teremt fcatedrálisofcat, és mi magános .szobánk sarkaiban, egy lecsorgó festiékkötegben is megleljük az ’elveszett paradicsom’ egynéhány színét, és egy-egy .szigorúbban érzékeltetett .formában a matézist és .a metafizikát, mint életünk egyensúlyának értékeit. . . - írja Bálint, akiinek munkássága láthatóan és mindenekelőtt etikus társadalmi magatartásából fakad. Ugyanakkor egyedeiiben nehezen magyarázható és aligha szorul magyarázatra: tartalmúiban évszázadosra érlelődött vágyak jelentkeznek, egy ambertótű és bensőséges világ megteremtésének vágyai. Teremtő vágyaké, melyekhez az alkotó értelem és az alkotó munka vezet. A művész az emberi és társadalmi élet időtlen értelmiét és állandó értékeit keresi, és csak a .teremtés újra átélt folyamata és szenvedése árán találja meg: alkotásaiban a tárgyakban megbúvó eredményt, olykor magát a teremtő folyamatot állítja elénk. A vásznakon és a „foikloriszfci- kus zsonnyei fadeszkákon”, a típiák lapjain feltörő emlékekből az emberi munka végtelen tisztelete árad, alkar a középkori misztika lángjával lobogó tisztelet ismeretlen kezek, az „összebangzó értelem” iránt. Amelyek templomot teremtettek, házat és figurát, nyomuk egy cégérben, egy lakatban vagy rácsban, a mindennapi élet legapróbb tárgyaiban éppúgy megtalálható. De teremtett eszmét és megtartó szenvedélyt egyaránt. Olyan erő és emíberbit él a .művészben, amelynek értelme akár egy kertikap,u furfangos reteszében, akár .egy stelázsi újságpapírból kivágott csipkézetében, akár egy 'ereszléc primitív műgonddal faragott díszítésében megnyilvánul, (benne az értelem és idő „egésze” ölt egyszerű formát, naponként (lát el energiával: „Én, aki végigálmodoztam életem sok évtizedét é= sorsomat csodáikra bíztam; .nyugodtan mondhatom: soha nem ért csalódás... Voltak, a'kilk álmaim melllé felsorakoztatták az övéiket, és ilyenkor a megvalósulás csodáiban lehetett részem ...” - írja Bálint egy róla .megjelent szép album (Desclóe de Brouwer 'kiad. 1967.) bevezetőjében. A .mondatok .nemcsak a megértő barátokra, de bizonyosan a naponként feltűnő „primitív csodákra” (is vonatkoznak: egy-egy tettre, a tárgyakban megbúvó szépságvágyra és értelemre egyaránt. Mindezek együttesévé! (szentendrei, (bastings! házak, lámpások, .maszkok, gyertyatartók, ablakok, rácsok, -humuszos nőalakok, cégérek ábrái és sziluettjei), gazdagon váltakozó rendeződésével és .színvilágával valamiféle furcsa és egysizervolt álomvilág tűnik a szemünk elé. Tapinihatóan eleven kontaktus a mindinkább személyessé váló történelmi múlttal, el nem felejtett és el nem felejthető atavisztikus és szubjektív emlékeik, révületek, álmok, a régmúlt és a közelmúlt laza ötvöződése a jelennel, éknényes -erő, a sokszor említett „prousti, fcrúdys” időtlenség vibrál az ismert motívumókban és ezek törékeny felületű összekapcsolásain. Bálint művészete a .szürrealizmus láncolatába illeszkedők, amely Max Ernst, Hlans Arp, Giorgio de Gtórico vagy Paul Klee, a magyarok közül Vajda Lajos művével indul. Motivációt szúbjektív tartalmain kívül Szentendre, utóbb Zsennye asszimilálja a magyar piktorába. Az említett elődöknek inkább a szuggesztivibását, teremtő nosztalgiáit őrzi és tölti .meg „magyar vágyakkal, melyek elülnek s felhorgadnak megint”. Pályája dlajén a nála hat esztendővel és sorsában talán egy -emberöltővel idősebb Vajda művészetének csodálója, a vajdai út folytatója ma, bár nenn képi motívumaiban, ezek külső jegyeiben és formáiban így, de emberközel vágyaiban, félelmeiben, szorongásaiban .és eszmei tartalmaiban mindenesetre. Írásaival ápolja is Vajda emlékét és művészetének köztudatba kerülését, elemzi értekeit. Az előd maga is vállalta a közösséget: .a több -változatban ismert Barátok című „montázsrajzán” önarcképe és Bálint portréja látható egymásra rajzoltán, -szinte egy testből sarjadón. Miből áll ez az út és a Bálint művészetében folytatódó vajdai hagyomány? Irtuk is már: szürrealista és szentendrei fogantatása mellett az emberi munka és alkotás, benne a kézműipar és a -népművészet magas hőfokú tiszteletéből többek között. A Szentendrén oly elevenen mutatkozó szláv ikonifestészet, a középkori szakrális festészet („a barcelonai Katalán M-úzeum középkori anyaga nélkül nincsan Csodálatos halászat, 361
