Életünk, 1971 (9. évfolyam, 1-6. szám)
1971 / 4. szám - SZÜLŐFÖLDÜNk - Dr. Bencze József: Kéziratos gyógyító könyvek - Empirikus állatgyógyítás
ismerték, és ha nagyobb baj volt, szekéren, fiatalabb korában lóháton, emberhez, állatihoz egyaránt elhívták. Hosszú életet élt, egészséges öeiiber volt, magára sóikat adó, mindig tiszta és jól 'borotvált öreg ember. Az első világháború előtt prostata balja lett és ez később halálát is olkozta. Halála előtt gyógyítőládáját és a benne levő három könyvet e sordk íróijának ajándékozta. Csak akkor derült ki tudományának titka, amelyről senki emberfiának sem 'beiszíéLt, és ha megkérdezték tőle, hol tanulta tudományát, -minidig azt válaszolta: tapasztalatból tudja. A három könyv birkabőr zacskóban, pedánsan el volt helyezve a gyógyítóládában. A kéziratos könyv alblban a korban szokásos barna színű kemény táblában volt összefűzve. A kézírás gyönyörű magyar betűk és szép fogalmazás, már az első rátekintósre is látni, hogy művelt magyar ember írása. Az első oldalakon feltűnik, hogy a szép szöveggel ellentétben három sűrűn írt oldalon paraszti kézírássál Németh Mihály indexet szerkesztett hozzá a maga módján, ezzel a címmel: „Az orvosságnak az -felkeresése.” Ez mindent -megmagyaráz. Németh Mihály a tudományát a tapasztalatokon kívül, művelt gazdájának - Szelestey Gergelynek - kéziratos könyvéből merítette, amely még recepteket is tártál,máz, meglehetősen bőségiesen. Innét vette Németh Mihály azt a bátorságot, hogy papírra kiírta paraszti írásával a „patikabéli recepteket” és odaadta a betegnek vagy hozzátartozóinak, vágy há málháról volt szó, akkor a gazdájának, hogy vegye meg a patikában. De orvosságainak legnagyobb része gyógy füvekből, gyökerek és más hasznos drogoknak főzete volt és csak kevés számban használt állati zsírokat. Szívesen ajánlott egyszerű vegyi anyagokat, mint a rézgálic, sárgaréz pora, és néhány egyszerű gyógyszertári anyagot is felhasznált, így a hypermangant, különböző vazelinokat és fő gyógyszere volt az ichtyol és a perulbalzsialm. Hírneve oly nagy volt, hogy néha hétszám, éjjel-nappal szekerezett, főleg nagy gyakorlatot szerzett a lovak, marhák «ülésénél és komoly művelt gazdák állították, hogy határozottan ért hozzá. A kéziratos Szelestey Télé könyvön kívül, amely ember- gyógyító émpíria tekintetében részletesebb és értékesebb, még egy-két korabeli német és latin nyelvű könyvet is őrizgetett, amelyek kétségtelenül Szelestey Gergelytől maradtak rá, aki ezéket valószínű bécsi útjain vásárolta. Az egyik könyv címe: „Der Haustbierantzt”, Leipzig, 1741. Ez a könyv 260 oldal és 1-2 részénél rá lehet ismerni Néméth Mihály ajánlott gyógyszereire. Ugyancsak az ő ládájából való: „A Barom veszélyről tanító hasznos könyv, meWyet Paraszt embereknek kedvekért W-olstáin Amád-eus János Az orvosi tudomány és Botbólyságnalk doktora, a Felséges Tsászári és Királyi Baromi Ispotályban a Barmokat orvosló tanítója s Doktora Németh nyelven írt, most pedig a Felséges Helytartó K. Magyar Tanács -parancsolatjára Meg imagya- rittatván kiadott. Az Ára 3 -Krajtzár. Pozsonyiban Lóvé Antal maga betűivel 1785.” A kis könyv valóban végigmegy az akkor ismert egyszerű háziállat-betegségeken, azok felismerésién és gyógyításán. A harmadik könyvét Budán nyomtatták „Gyurián és Bagó betűikkel 1844-ben”, címe pedig: „A marha dög és férges |juh dögről, azöknák -orvoslása módjáról, úgy nemkülönben seregesen járó járvány nyavalyáknak gyógyításáról és óvásáról.” A -kis könyv 'kinézéséről, tisztaságáról ítélve, úgy látszik, hogy Németh Mihály ezt a hasznos kis könyvet nem sokat forgathatta. Gyűjteményünkben levő említett könyvek és kézirat, valamint személyes ismeretségünk révén azt hisszük, hogy Németh Mihály valóban csak a Szelestey Gergely-féle kéziratot használta fél és rengeteg tapasiZtalató tudását. Egyetlen fia, atyja halála után azt állította, hogy édesatyja imaga is írt egy könyvet, abban írta le hosszú tapasztalatait, azo-niban ez a könyv a népi álla-tgyógyítás történetének legnagyobb kárára elkallódott. íme egyszerű és értékes módja annaik, miként alakult ki egy nagy magyar vidék 354
