Életünk, 1971 (9. évfolyam, 1-6. szám)
1971 / 4. szám - SZÜLŐFÖLDÜNk - Dr. Bencze József: Kéziratos gyógyító könyvek - Empirikus állatgyógyítás
sáról a következőt ajánlja: „Hogy ha valamely Ebet az Dühös Eb megh mar, vágy Komlós Sütnivalót, Idas tejbe kevervén add meglh nékie enni. Fogh bizonyosan használni. Vagy. Reszeli az riézmozsárrul rezet és hintsd ezt a port kenyérre, add megh az olyan megmart ebnek enini, igen használ.” Ezután még számos dühös ebnek való gyógymódot ajánl, közülük érdekes a következő: „Az Lapis Infernálisnak ollya nagy Erqje vagyon, hogy ha mezételen kézzel nyúlna az Ember hozzá, föl enné a kézit, hanem itatópapirassal kiöli hozzá nyúlni, jó véle a harapott eb sebet ki etetni, csak hozzája köll értetni, kirágja. Prohatum est.” „Az melly .maiiba megh nyüvestül. Vegyed az sárga gyopárt, melly apró hosszúkás fű, sárga virági vagyon néki, kösd az marha nyakára, mint ki hal belőle az nyüv.” „Marha az ki nem vizelhetik. Petersyrom Gyökeret főzd megh friss vízben, mé- zezd megh, add innya fogh használni. Probatum est.” „Melly állatot az Szélek bántják. Végy Paitikábul aqua carminaüivát, itass belőle négy kalán'fejjtel 'estve vagy regvei. Igen használ. Az csömör ellen is igen jó.” „Közönséges medicina az szelekről. Pipitér Magyarul, németül Camilla, deákul camonilla ezen apró virágot szedd megüt és szárazd megh herbati gyanánt öntsd marhád, lovad szájába. Használ akár melly Szelek 'ellen és kólika ellen is. Prohatum est.” Mielőtt a többi gyűjteményünkben levő kéziratos gyógykönyvek állatgyógyító vonatkozásait ismertetnénk, röviden leírom a Szelestsey könyv származásának, eredetének történetét, mert ez annyira tipikus és annyira rámutat az elmúlt századok állatokat gyógyító kézirataira, hogy a hazánkban elég szép számban megtalált, múzeumokban, levéltárakban, magángyűjteményekben elfekvő hasonló könyvek 'ás kéziratok eredete is sokban ugyanaz. A Szelksrey-család a honfoglaló Jak vagy Jailk nemzetségből származott, 'és soká Zelesthe néven hívták őket. A Vas 'és Sopron megyei Rába és Repce közti hatalmas terület urai voltak, {Lakóhelyük a Szombathely közelében levő és a híres XIII. századbeli műemlék templomáról nevezetes Jáfc község volt és a sárvári .járásban levő Rába menti Jáfcfa, korábban Jákfalva feözslág. A család a múlt század végén Hágón kihalt. Temetkezési helyük Jakfa község temploma alatt volt. Ezt ma is márványtábla jelzi. A XVIII. század végén és a XIX. század első félében UraAújfaiufoan a Rába völgyében élt Szelestey Gergely, a hatalmas birtok ura. Földjeinek egy része a Rába jobb partjára is átterjedt, és ott nagy kültelki gazdálkodással több ezer juhot tenyésztett. Utolsó számadó juhásza -Németh Mihály volt, aki minden vasárnap tartozott a kora reggeli órákban gazdájához bejönni a faluba és a juhászat állapotáról jelentésit adott. Jelentette azt is, ha a juhok között betegség ütötte fel a fejét. Gazdájával megtárgyalták, miképpen kell gyógyítani. Mihály értelmes számadó „ihász” volt és ügyesen gyógyította juhait. Ha pedig ©gy-egy elhullott, zsebkésével felbontotta, hogy megnézze, mi a 'baj, melyik belső szervek betegeik. Mindezt megtanácskozta vasárnaponként gazdájával. Évtizedek tapasztalatát leszűrve lassankinlt már önállóan „gyógyított”, és olyan hírre tett szert, hogy a szomszéd juhászok is élhívták, tanácskoztak vele, ha baj volt. Szelostey Gergelynek két fia volt: László és Pál. László iskolát végzett, liíterátus ember lett, Petőfi baráti köréihez tartozott, országosan ismert költő volt és folyóirat- szerkesztő. Pesten élt, és csak a szabadságharc után megsebesülve tért haza. Meggyógyulása után Vas megye követe, majd tanfelügyelője lett. Mindennel szeretett foglalkozni, csak gazda nem lett belőle. A másik fia, Pál, inkább a társaságnak, mulatozásnak élt, vígkedélyű, könnyelmű ember volt. Birtokait lassacskán eladogatta és atyja halála után már csak kicsike gazdasága maradt Szentivánfán. Németh Mihály időközben már messze vidéken ismert állatgyógyító, de embergyógyító is volt. Mindegyikkel szívesen foglalkozott. Vas, Sopron és Zala megyékben 353
