Életünk, 1971 (9. évfolyam, 1-6. szám)

1971 / 4. szám - SZÜLŐFÖLDÜNk - Várhelyi József: A gencsi Mári néni

Mind a két számién ihamály van, ide ón fekélyt nem látóik. Lőhet, hogy most keletkezik. Kenje Ibe a szemét, de ne csöpögtesse. - De nekem műtétre kell menni! - Mondja, hogy influenzás, nem tud műtétre menni. Meg ne mozduljon, csak akikor menjen, ha meggyógyult.

Egyszer aztán írt, hogy meggyógyult. Mit csináljon, mert az orvos (berendelte műtétre. írtam neki, menjen el vizsgálatra. El is ment. - Mi az, maga meggyógyult? - nézett nagy ott az orvos, aztán meg káromkodott. - Kedden újra jöjjön be, nem hiszek a szememnek. Bement. - Talán 18 éves korában se volt ilyen szép a szeme, miitől gyógyult Imeg? - Az meg azt mondta neki, köszönöm a kezelést, miivel tartozóim, de nem mondom meg.- Miikor szedi a füveket, Mám néni?- Minidig ildhet szedni, de nagyon kell vigyázni, mert igen ,permetezik a réteket. Árokban, meg 'ősiszel, amikor az eső leveri a . . . érti?- Tanácsokat is ad a kezelésre?- A víz nagyon árt, még ha csak éri is. Mert ezek gyökeres bajök. Az ekcéma is, a gomábásodás is meg ezek a ronda izzadások. A szer, amit adok, erőre van beállítva, nem lehet csak kanini-fenni. Mert igen rossz a szervezet, nincs imeg bennük az az erő, ami vall amikor volt. Most már látatlanban se küldök. Azelőtt küldtem.

Amit elmond ez a nyolcvanéves öregasszony, meglep, felborzol, fai tetileník édesre késztet, de rá kell figyelni. Hallatlan erő, vitalitás, energia árad belőle és valami oszcilláló derű.- Van-e olyan orvos, aki elismeri tudományát?- Suttyomban igen. De nem is bánom, nem is akarom.- Tanult, tanul-e?- Mindig, mindenből, de legfőképpen a betegek állapotából. Változtattam is a szeren. De most imár nem, mert ettől meg kell gyógyulni.- Van-e olyan hasonló „tudós” ismerőse, ákivel kapcsolatban van? Tanulnak-e egymástól?- Nincs senki. Egyszer írtam a haliknlbai papnak, az is írt, de aztán abbamaradt.- Nem akarták-e felfedezni?

i- Egyszer valaki M akarta hozni a Televíziót, de nem engedtem. Nem akarok én prédikálni.- Továbbadja-e valakinek vagy elviszi a tudományát?- Az egyik öcsém egyik gyerekének.- Most van-e békessége?- Van. Igaz, megmondtam, ne fenyegessenek, hanem gyógyítsanak. Most már azt mondják: öregségére .minden rendben van, Mám némi.- Fizetnek a betegei?- Nem akarok én meggazdagodni, csák a szer árát kérem meg. így fogadtam. Igaz, a nagybácsim azt mondta: „Bolond volt a fogadásod.” Meg aztán ide csak azok járnak, akilk már iekódisodtak.- Örül-e a gyógyulásnak?- Hát persze, hogy örülök, hiszen azért csinálom.- Más bajokra is tud más füveket?- Fekélyre, kelésre is tudnék, meg epére, vesére. De igen veszedelmes, mert az embereik most már mindenféle tablettákat szednek. így nem lehet.

Érzem, ez a szilárd kis öregasszony semmiféle kérdéssel .jobbam be nem keríthető, hát abbáhagyom. Ö frissen besurran a szobába és -egy zsombor levelet hoz. Kiemel egy

?5°