Életünk, 1971 (9. évfolyam, 1-6. szám)
1971 / 1. szám - Pék Pál: Évszakok határán (vers)
Évszakok határán „Fénylő tükrömbe, nem tudom, honnét került az őszi dér?” Li Taj-po Mögöttem a nyár vázlatai a fákon, az örvénylő esőben kiáltozó házak, - egy kéz, mely az asztalon megszabdalt tenyérrel megadta magát tán az elmúlásnak. Holnapra a fagy pengéi ragyognak, s mindegyik dalomból kitetszik szégyenem: barátaim, szinte szélbe-sodrott gallyként itt felejtett engem újra a szerelem. Ki hajnalra mindig elpazarlom versem, gond nélkül zuhannék most a sugárzásba, mintha arcomat a földről vas-színű egekbe emelné egy madár kiterjesztett szárnya. Úgy akarok élni, mint a fűtyörésző kölykök,- mellemről lesodrom a megkövült Napot - mint csillag-testű szarvas könnyű lábbal futnék, ha kitalált kertekben egymagám vagyok. Mert tudom, hogy bennem így megvakid a költő, oly képtelen e nem-várt, hánytató magány, hogy születésem után már dérütötten állok, apámnak elmerült, hatalmas udvarán. PÉK PÁL
