Életünk, 1971 (9. évfolyam, 1-6. szám)
1971 / 4. szám - SZÜLŐFÖLDÜNk - Bárdosi János: A vasi diákok néprajzi tevékenysége az 1971. évi pályázatok tükrében
felélt volna meg a pályázatok követelményeinek, 'egy sem akadt a beküldött pályaművek között. Megállapítható az is, hogy általában azok a pályamunkák kiemelkedően jók, melyek földolgozása gyűjtési útmutatóik, ill. kérdőívek alapján történt. Mindez arra figyelmezteti a szakembereket, hogy a jövőben is töreked jenek minél több témára vonatkozóan útmutatók, kérdőíveik kiadására, ifjúsági és felnőtt szinten egyaránt, melyekkel a néprajzi gyűjtést nemcsak megkönnyítik, hanem egyúttal szakszerűbbé is teszik. Ha a pályázatokat a témaválasztások szempontjából vizsgáljuk, megállapíthatjuk, hogy azok meglehetősen változatosak; 52 pályamunkában 13-, illetve 15-féle néprajzi témát dolgoztak fel diákijaink.b A (beküldött pályamunkáknak majdnem a föle (14 dolgozat) népszokásokat és hiedelmeket tartalmaz, mely azt mutatja, hogy ifjúságunk körében ez a legkedveltebb s számukra nyilván a legizgalmasabb témacsoport. Az élet nagy eseményeihez (születés, házasság, halál) és az év jeles napjaihoz kötődő népszokások ünnepi hangulatot varázsolnak, legtöbbször szórakozási lehetőséget is biztosítanák a falu lakossága, parasztsága számára, vagyis a nehéz fizikai munkával eltöltött dolgos hétköznapok közül kiemelkedő ünnepi eseményük ezek, melyekre még a kívülálló is könydbben felfigyelhet, és amelyekről az. adatközlők is szívesen beszélnek. E témáik viszonylag könnyen gyűjthetők, s diákjaink talán koruknál fogva is fogékonyabbak ezek feldolgozására, bemutatására. Nem ilyen egyszerű a helyzet a n-épi hiedelmek, babonák gyűjtésénél, mivel itt az esetek többségében az adatközlőik zárkózottabbak. Amint azonban a pályázatok bizonyítják, diákjaink - akár rokonsági, akár ismeretségi alapon - megtalálták a helyes módot arra, (hogy befiérkőzzenék az adatközlőik bizalmába. Közleményem célja, az idei ifjúsági néprajzi pályázatok eredményeinek összegezésén s rövid értékelésén túlmenően a diákok közvetett megszólaltatása, vagyis az ő pályamunkájukból kiragadott idézeteken (keresztüli a választott témával és gyűjtőmunkával kapcsolatos felfogásuk, gondolkodásmódjuk, érzelmük tolmácsolása. Mindez szépen bizonyítja, hogy diákjaink nemcsak az új, modern és divatos dolgok után érdeklődnek, (hanem van érzékük népünk múltjának megbecsülése, felkutatása iránt is, aminek érdekében (képeseik az önzetlen fáradozásra. Az egyes pályázatok bevezető és befejező sorai hűen tükrözik ifjúságunk szülő- földszerebetét, lelkes érdeklődését a néprajzi témák (iránt, őszinte buzgalmát népünk múltjának, anyagi és szellemi kultúrájának miinél tökéletesebb, teljesebb ímegisméréséért és megismertetéséért, igaz felelősségérzetét pusztuló néphagyományainik megmentéséért. íme néhány részlet a diákok vallomásából!: „Népi hagyományaink összegyűjtése rendkívül érdekes és élvezetes munka, hímellet tanulságos is. Tanulságos, mert mélyebben megismerhetjük a paraszti múlt hétköznapjait, ünnepeit, parasztságunk életmódját, ruházatát, eszközeit. Igen. Érdemes ezzel foglalkozni, sőt, szükséges is. Hisz, mindez segítséget nyújt dolgozó népünk történetének, parasztságunk tnúltbeli helyzetének valóságnak megfelelő megismeréséhez, a paraszti fejlődés szocialista útja felismeréséhez. így a gyűjtőmunka eredményeiből levonható tanulság segíteni fogja a parasztság jövőjére vonatkozó helyes kép kialakítását. Szülőfalum Pápóc, melyhez érzelmi szálak, szebbnél szebb élmények kötnek, ezért vettem azt a bátorságot, hogy néphagyományát, ha töredékesen is, nem tudományos igénnyel, de összegyűjtöm.”tí „Miközben az anyagot gyűjtöttem, rádöbbentem, minden esztendő hihetetlen értéket borít örök feledésbe azáltal, hogy a régi dolgok tudói egymás után sírba dőlnek, magukkal vive értékes kincsüket. Amit meg lehet menteni, ne mulasszuk el megmenteni, a még élőktől átvenni az értékesebbnél értékesebb néprajzi emlékeket 342
