Életünk, 1971 (9. évfolyam, 1-6. szám)

1971 / 4. szám - TANULMÁNY - Dr. Vajkai Aurél: A néprajzi kutatás kezdetei Veszprém megyében

elváltozik a garda tömeges levonulásaikor, s „a vigyázó ij eladására kerítgetik a több- nyíre (halászatiból élő tihanyi lakosok” a halat. E néhány sor a igardaíhalászat első leírásaihoz tartozik. Ha szerzőnk ezt mint tihanyi érdekességet érintette, éppúgy meglátta a kecskakörmölket is, amiket „a balvélekedés kővé vált ikecskeujjaknak fart”.

A Tudományos Gyűjtemény következő (nagy terjedelmű, igen alapos Balaton- leírásánalk szerzője Hrabovszky Dávid tanár, a tanulmány címe: „Néhány Levelek Balatonról, és Balaton mellytékórőll” (1827). ír a téli íjégen való közlekedésről, amikor is voltaképp Somogy (közelebb kerüli Zalához. „A jógfedelök nyöszörgésével olly irtóz- tató morajt támasztanak, hogy a kevéssé távolabbi falukba is bahaliik. Ezen teád zajos tüneményt riadásnak nevezik a Balaton mellyékiék, mellyaket a tapasztalt lovakkal keresztül szoknak ugratni, különben irtóztató veszély lebeg az utasokon.” Tihanyiban szól a ikecskekörmökről és egy régi mondáról, ami megmagyarázza a Nyárs domb nevének eredetét. Értékesek Hrabovszky néprajzi megfigyelései 'és leírásai. A halászattal kapcsolatiban megjegyzi, hogy a híres balatoni fogas messzdbb, így Becsben, ismeretesebb, (mint helyiben. Általában a halászatot inkább télen, mint nyáron űzik. A Balaton mentén sok ibor terem, a szükség azonban hamar elutaztatja a java ibort, még a Badacsony töviiben is. Keszthely környékéről a nép átjár aratni a bő Somogyba, mert otthon a jolbb (hülyéket a szőlő foglalta el. A Balaton mellékieknűk, kivált a szegényebbnek egész jövedelmük és gazdaságuk a Ibotban van, a bort hiencdk vásárolják fel. A szőlő- művelésről még annyit, hogy a tőkék többnyire karó nélkül vannak. A kereskedés, kivéve a szórványos (gabonasz,állítást, egyedül a bor eladásából áll, ez is (passzívnak tekinthető, mivel helyiben adják el a termést, a bor árát a felvásárló hlencök határozzák meg. De szüretkor „szokatlan elevenség viálanilk egyszerre szét a’ szőlőhegyeikben . . . Idegenek jönnek «öregesen a’ felső vidékükről. . . Főkép Badatsony, ’s a’ többi hegyek, hol számosabb Fő nemesség (birtokos, egész városi népességig elevenülnek.”

Jó jellemzését adja Hrabovszky a Balaton melléki népnek, s meglátja a magyar és a német telepes közti különbséget: „A Balaton melléki Magyar nemzetiségének még sokkal nagyobb eredetiségét mutathatja, mint a’ kevéssel feljebb lakó V:as, ’s Veszprém megyei. Megtartotta mlég tellyes mértékben a’ Magyar vendégszeretiást, melly szép tulajdonság nemzeti Ohamoterünknek fő billyege. Örül, ha mást iát körülötte örülni, ’s tsak hogy jó kedve (legyen, erővel is itatja legjobb borából a’ legelőször látott idegent is, sőt megbántottnak véli magát, ha el nem fogadja . . . Minden munkáiban bor rendszerűm való itala. Nyelve is a’ Balaton mellékinek sokkal tisztább, mint a’ felsőbb vidékieké.” A nép itt jobban meg volt óva a múlt századbeli viszontagságoktól, így a nyelvére lis kevésbé hatott a külföldről áramló .rontás, „Még megjegyzi, hogy a hajósok itt is, akár Angliában vagy másutt .külföldön, durvák és gorombák. Németék is laknak a Balaton melllékén, így Csicsón, Jakabfán, Budavárra, Aszófőn, Örvényesen és csak öltözetükben magyarosodnak még eddig, de nem a nyelvben. Sőt inkább még jobban fciteejeszkednek tiszta magyar helységekbe is. Falvai,kát a nagyobb, csinosabb, elől három ablakié épülőtökről rbimdjárt megismerni. „Különös, hogy mindebben előbb boldogulnak a magyarnál. Szőlős pintZéik is nagyobbak, ’s töltve vágynak .még óborokkal, midőn más Balaton mellyékieknél már az új is elfogyott.”

Ügy látszik, Hrabovszky írása bizonyos tekintetben hatással volt a Tudományos Gyűjtemény egyik későbbi írójára, Oláh Jánosra, aki a folyóirat 1834. évfolyamában közöl „Bálátonmellyéki tudósítások barátságos Levelekben” című, meglehetősen részletező, alapos leírást a Balaton mclliéki népről. Már mindjárt a nép jeilemziésénlél hasonlókat olvashatunk, mint a fentebb idézett Hrabovszky .sorokiban: „Talán az egész világon nincsenek olyan jószívű, adákozásra hajlandó és barátságos emberek, mint itt a Balaton mentén. Ha valaki a szőlőihegyen keresztül megy és lyukas (vagyis kinyitott áj táj ú) pincét talál, s hívatlanul is be nem tér, ezért dorgálást, pirongatást és szemre333