Életünk, 1971 (9. évfolyam, 1-6. szám)
1971 / 4. szám - TANULMÁNY - Dr. Vajkai Aurél: A néprajzi kutatás kezdetei Veszprém megyében
sen értékes Bél megfigyelése az erdők nyári és téli aklairól. A néprajz szempontjától azonban leggazdagabb Bél leírása a régi balatoni halászatról, e téren kétségtelenül úttörő munkát végzett. A szegény lakosság csák kisebb szerszámofcfcál ((borítóikkal, varsákkal) halászott, olykor szigonnyal, a módosabbak húzóhálával. Részletesen leírja a szigonnyal való. halászatot, általában a kis halászatot. A legértékesebb írása a télli, jég alatti halászatot tartalmazza, a leíráshoz magyarázó rajzot is mellékellt. Részletesen beszámol a Balaton melléki szőlőművelésről, a bortermelésről, kiemeli a jobb szőlőtermő területeket, de .figydme kiterjed a szőlőgazdálkoidás módjára, a bor további sorsára. Sajnálattal állapítja meg, hogy -a Balaton zalai oldalán hanyagabbak a 'bor kezelésében. Értékeseik Bél megfigyelései az ipar, de főleg a közlekedés, a kereskedelem területén. Észrevette, hogy Veszprém .miegyében 'kendert irtott termesztenék, lent .már kevésbé. A Balaton tulajdonképpen választó vonalat jelentett a két megye közt, a Balatonon való közlekedés meglehetősen kezdetleges volt, kis evezős hajóval csak néhány embert tudták átszállítani, a vihartól félős nép ritkán szánta rá magát a hajózásira. Sokkal fontosabb volt a téli, a befagyott Balatonon való közlekedés, amikor is ia Ibort kenyérrel cserélték Ildi a zalaiák és a somogyiak. De a jégen való közlekedés nem ritkán végzetes szerencsétlenséggel jár együtt. A táplálkozássá! kapcsolatiban is volt Bélnek szerény megjegyzése, szerinte a Veszprém megyeiek legfőbb élelme a disznóbús, a szalonna, a sonka. Megfigyelte a településeket is, így észreveszi, hogy Nemesvámois kiuriális jellegű falu, s már ő hangoztatja, hogy a irtómet telepesék csinasajbban építkeznek, s kedvelik a sövényfal'at. A veszprémi parasztság építkezéséről azt írja, hogy hajlékuk csak a ,legszorosabb szükségletre s nagyon alacsonyra van építve. S végül szóljunk az öltözetről is: Bél Mátyás szer tint Veszprém megye parasztijainak népviselete az 1730-as éviekben rongy és levetett holmi. Kitaibel Pál (1757-1817) korának .polihisztor tudósa, egyformán foglalkozik növénytannal, ásványtannal, földtannal, hidrológiával, kémiával, de még a (humán tudományokra is felfigyel. Utazásairól pontos naplót vezetett, ebben részletesen leírja természettudományi megfigyelllósait, ezen kívül sok minden mást is észrevesz, feljegyez, így a néprajzi jelenségeket, mint a népi építkezésmódot, kismesterségeket, sőt a népies gyógyellj órásokat is. Leírásából úgyszólván a XVIII. századvégi magyar vidék elevenedik meg, népének akkori életével. Kíséreljük meg követni Kitaibel 1799. év nyarán Veszprém megye területién megtett utazását néprajzi ,megfigyeléseivel! kapcsolatban. Akarattyánál észreveszi a jól megművelt 'szőlőket, hisz már akkor itt sorban ültették a szőlőt, karózták. Különben utazása folyamán mindenütt megfigyelte a szőlőművelés módját lés azt pontosan (leírta. A Balaton alkalmat adott a tó halainak leírására; megemlíti a garda vonulásának útját, ezzel kapcsolatiban a víz elszíneződését, amit a magasból a (balatoni halászok megfigyelnek, így ez a (leírás a gardáhalászat első leírásának számítható. Inotánál a ikállóimalmolkat figyelte meg, Várpalotán a szűrszabókat, a fazekasokat. A kisipar területén igen értékesek a iszömö.roével kapcsolatos feljegyzései. A veszprémi tímárok annak idején a bőr cserzésére a szömörcefa, bokor fiatal kérgét, hajtását használták és épp ezért a Bakonyban nagyban ment a szömöroe gyűjtése, s minderről részletes (beszámolót olvashatunk Kitaibel naplójában. Hasonlóképpen többször szól a bakonyi mészégetésiről, a hamuzsír- főzésről. Nagyon gyákiran beszámol a juhtartásról, de nem kerülte el figyelmét a népi építkezés sem, így többek közt .megemlíti Kádárta kőházait. Leírásából értesülünk, hogy a híres Badacsonyban akkortájt miég ismeiretilen volt a szőlőnek sorokiba való telepítése vagy a karózás. Minit (hiídrológust elsősorban a Balaton mdlliéki isavanyúvizek érdekelték, s ezzel kapcsolatban néprajzi szempontból értékesek a kor híres paraisztfürdőhdlyeiirőil szóló beszámolói. Annáik idején jellegzetes parasztfürdőhely volt a Zánlka melletti Vórlkút, 329
