Életünk, 1971 (9. évfolyam, 1-6. szám)
1971 / 3. szám - SZEMLE - - Kár- : Két könyv Nyugat-Dunántúlról
♦ gelben, hagy mindezt fölényesen nagy tárgyismeret birtokában, ki tűnő rendszerezési készséggel, remeik stílusban, s főként nagy-nagy szeretettel teszi. így aztán engedjük meggyőzéül! magunkat arról, hogy a Tihanyi Alapítólevél szerzőjét valóban Miklós győri püspök személyéiben tisztelhetjük, ellhisszük, hagy Már pécsi püspöknek is volt kapcsolata a Riábanparti várossal, s szívesen oda- képzeljük a Káptalandombra a jó, öreg P. diictus magistert, históriánk legendás Anonyimusát. Nagyszoimlbati Márton, Wathay Ferenc nevétől Réváki és körén át a Kisfa ludyalkig, Kazinczyig, Petőfi Sándorig ível azoknak a sóira, akiknek több-keve- sdbb közük volt a város irodalmi életéihez, hogy végül eljusson századunk nagyjaiihoz, akiiik ihosszabb-rövidebb időre megfordultak itt, vagy éppen meghalni jöttök a ihárom folyó vidékére: Gyóni Géza, Szerb Antal, Radnóti Miklós és mások. A külsőleg is rendkívül tetszetős kis kötet (Barabás László stílusos, szép ’borítólapjával) a megyei KISZ-hizottság gondozásában látott napvilágot. Köszönet érte a KISZ-nék, s reménykedjünk abban, hogy a nemes példa más szerveknél is követőikre talál a Kisalföldön. Az ízléses tipográfiai munka a Győr- Sopron megyei Nyomdavállaliatot dicséri. Rendhagyó tervjelentés. Szombathely öreg város; rég betöltötte már kétezredik esztendejét. így aztán bármilyen egészséges is, sűrűbben veszi számba a múló éveik hozadákát, mint mások. A vizsgálódás aredntényei általában könyv alakban is megjelennek, többnyire szerény keretek között. Az idei számadás kivétel. Album ailakiú, vaskos kötetben látott napvilágot, kék egészvászonban, többszínnyomással, „Öt év Szombathelyen” címmel. A szerző - Pásfai H. János - irodalmi rangú püblioisztikát tudott kovácsolni a száraznak tűnő tényekből, melyek egyébként korántsem annyira hétköznapiak, mint gondolnánk. A negyvenes, ötvenes éveik kényszerű tespedéséből fokozatosan magához térő határvidék fantasztikus nőni-akarás-sal igyekszik pótolni lemaradását, s ez a nekibuzdulás talán sehol sem olyan mértékű, mint éppen Szombathelyen. Volt olyan esztendeje a legutóbbi ötéves tervnek, amikor ebben a inam éppen gazdag városban hetenként új létesítményt avattak. Szálloda, tornacsarnok, zeneiskola, ABC áruház, sízputnyikimiegfiigyelő állomás SZTK rendelőintézet, és természetesen sok-soik lakás nőtt ki a földből, a szó szoros értelmiében a lakosság szetme- láttára. S elkészült az ország legnagyobb- építészeti megoldású - felszabadulási emlékműve az otladi dombon. A megbolygatott anyaföld pedig kitartóan ontotta közben a legendás római múlt egyedülálló maradványait, utakat, Oltárokat, egykori középüleíékot. A szakembereik pedig megtalálták a módját, hogy a régmúlt és a jelen harmonikus egységben élhessen tovább a megifjodott világban. Csodák persze Szombathelyen sincsenek, csak áldozatokra képes lokálpatrióták tömegei vannak, akik hétről hétre szerszámot ragadnak pihenőnapjaikon is, akár járdát kell építeni, akár a „Százezer fát a csónakázótó környékére!” című kampányra mozgósítják őlket, vagy- ha éppen az élmúlt öt év eseményeit kell a krónikás tollának hitelességével papírra vetni. Közéjük tartozik Pásfai H. János is, s könyvének egyik legnagyobb érdeme éppen az az érzelmi fűtöttség, mely -az olvasót is már-már Savaria ügyének lelkes hívévé avatja. A jól megint munkát áttekinthető statisztikai apparátus és közéi 200 oldalnyi színes, illetve fekete-fehér fényképfelvétel teszi teljessé. A fotóművészek munkája tartalmában és színvonalában egyaránt jel isimül a szöveghez. Dicséret illeti a két szerkesztőt: Gál Fenusz Józsefet és Sebestyén Lajost is. A Vas megyei Nyomdaipari Vállalat szinte hibátlan munkát végzett. —Kár— 284
