Életünk, 1971 (9. évfolyam, 1-6. szám)
1971 / 3. szám - MŰVÉSZETRŐL - MŰVÉSZEKRŐL - Angyal Endre: Horváth Olivér műtermében
ANGYAL ENDRE Horváth Olivér műtermében Egy zalai faluban született, 1915-ben. Nagykanizsán és Sopronban járt gimnáziumba, majd a (budapesti Képzőművészeti Főiskolán Kandó László növendéke lett. Kandó - mint Horváth maga dliniondja - neon tartozott a nagylkalibarű festők közé. Tanítványait lelkiismeretesen megtanította a mesterség fogásaira, nőm akarta azonban befolyásolni őket, nem volt szándéka, bogy Kandó-epigonioikat neveljen. A tanítványok így már korán rákényszerültek, hogy saját egyéni hangjukat keressék. Kandó ezt az útkeresést azzal is támogatta, hogy pályázatokat írt ki. Horváth Olivér is pályadíjat nyert egyik kompozíciói ával. A főiskola elvégzése után rövid ideig a barcsi polgári iskola tanára volt, majd a bonyhádi gimnáziumihoz került. Bonyhádon nagyon szerették és becsülték, amikor azonban igazgatóhelyettes llett, érezte, hogy az adminisztráció nem neki való, hogy a tolnai kisváros (keretei itúl szűkre méretezettek számára, ezért Pécs fellé gravitált. 1959 óta a mecsekalji városiban működik, a Tanárképző Főiskola inaijztanszékén: ennek néhány év óta docense. Kitűnő (kollégái vannak itt, s elmondhatjuk: a pécsi főiskola ■rajztanárképzése vadában főiskolai színvonalú. Nem csodálkozhatunk, ha a (hallgatók vagy a végzteitt diákok közt sok komoly, ígéretes tehetség akad. Pécsett, a modern magyar festészet egyik centrumában találta meg Horváth is igazi énjét. Nem éri be azzal, hogy főiskolásokat oktasson: ő vezeti a Mecseki Ércbányászati Vállalat Derkovits Gyula-szákkörét. A vállalat égisze alatt rendeztek meg néhány évvel ezelőtt Horváth Olivér nagysikerű kiállítását is. Erről annak idején már beszámoltunk (Művészet, 1969. július, 45-46. lap.). Műterme Ujmeosakalján van, az úgynevezett Uiránvárosban, egy hatalmas ház nyolcadik emeletén. Itt kerestük fel Horváthot - egykori nagykanizsai osztálytársunkat - agy áprilisi napoo. Most elsősorban netm régebbi (képei érdekeltek, hanem az: hová jutott dl? Bepillantást engedett ez a műteremllátogatás Horváth Olivér széles körű művészi érdeklődésébe is: egyaránt kuklváíja az olajfestést, az ákrvarellt, a zománc- technikát, sőt életének korábbi szakaszában a szobrászat is foglalkoztatta. A képek nézése közben beszélgetünk. Horváth az utóbbi években sokfelé utazott, s elsősorban három helynév asszociál benne mély tartalmaikat: Karcsúin szigete Jugoszláviában, az itáliai Anacapri és Párizs. Korcsula és Araacaptó az emberi magatartás szempontjából, Párizs a mívesség szempontjából jelentett nagy élményt iszámána. Negyediknek hozzáteszi Bázelt: a svájci város múzeumában látta a modem művészet egyik (legpompásabb (gyűjteményét. Tanult mindebből, gazdag ösztönzéseket merített, de itt sem vált epigonná. Horváth hitvallása: felhasználni a (látványt a mondanivaló érdekében. Régebben ő is a látványt akarta reprodukálni, most azonban csak .kiindulópontnak tekinti, amelyből a gondolat felé indul. „Gondolati (indítás, amely természeti jelekkel hat, -azonban .nem alkot kiagyalt jelképeiket” - saját szavaival így fogalmazza meg ezt. Tudatos, reflexív hajlamú művész Horváth Olivér, tudatossága azonban gazdag képsorokban, szuverén festői formákban bontakozik ki. Vegyük a Korcsula-sotozat 275
