Életünk, 1971 (9. évfolyam, 1-6. szám)

1971 / 3. szám - MŰVÉSZETRŐL - MŰVÉSZEKRŐL - Losonci Miklós: Kondor Béla művészetének hivatása

lógyalkotilat, hanem a formák gondolati és manuális 'egyeztetése, a látványtól induló és elszakadó egyéni jelzésrendszer - egyszerre játék, varázslat és szellemi tmiunka.

Kondor Béla vonaliban gondolkodik, si a ritmus megoldott képleteivel népesíti be rejtett figurákkal a felületet, hogy a megszakadt és újjászülető rajzi formáció festmény- nylé alakulhasson a továbbiakban. Ilyen értélemlbf.m jelzi Széles Klára Kondor műveiről, (hóig)' azok „hálózatai góc” alapján szerveződnek „dzsungelszerű” szerkezetekké, miközben a víziók szüntelenül „átrendeződnek”. Valamennyi grafikai műfajt uralja, a logika eredményeit a technika vívmányaihoz csatolja, a rajz legmagasabb készenléti fokán fejezi ki az elektronikus agyat teremtő század általános közérzetét, mely telített kétségekkel és elszánt reménységekkel. E bonyolult ellen- tétű összetett érzelem következménye a groteszk, a tótágast álló figurák sora a kép rejtett részleteiben. Minden fonna eszmét rejt magában. A növény vajon alacsonyabb kategória, minit az amlber? - teszi fel az igenlő kérdést Kondor, de válasza módosítást is tartalmaz: mindenesetre tisztább, tökéletesebb a virág, hiszen illata, színe minden lázadás nélkül maradéktalanul teljesíti a törvényt, az emberkéz anatómiájára [hangszerelt csőkor arról is vall, hogy az embernek akad tanullnivalója a kisebb társaktól. Az arc imindenkinek önarcképe - jelzi a szilánkos, töredezett vonásokkal közös természetünket a festő, s a szikfás tűzfonaa a lélek alakító foirrásjiellegére utal, mély megtisztul szennyesétől az alkotás hullámhosz- szán. Monológot .mond a kéz, vergődik, kiált az ujj, iha a tekintet többnyire néma is marad - a kezek drámája riadtságot, aktivitást tükröz.

Valamennyi grafikai lapjain iszipoikázó ötlet kíséri a soha nem hiányzó elmélyüít- séget, s rendezett kék fröcskölés jelenti be a rossz hírt, mely elodázza az öröm rózsaszín állapotát, s helyette amorf mozgalmasságot való'SÍt meg. Kondor Béla megrázza a játékos szellem vanázsdobozát, s a fekete gubancból fontoskodó alakok tűnnek elő, fecsegő okosok, akik az érteiemtoal, pontosabban annak túLhajtásával idéznék káoszt. Másutt iikanosztáziondkat figyel, s rajzainak variációiban ősi maradékókat és modern depresszióikat villant fel a részegen dülöngélő toronyban, a nyüzsgő emberi zenebonában Eeiháborúja is apokaliptikus jellegű - telített száimlbólumokkal, akár pannómóretű szénrajzai, ahol a vászonra festett grafikai alakzat a lót bogaras terjeszkedését fedezi

262

Konáor Béla: Hemingway illusztráció