Életünk, 1971 (9. évfolyam, 1-6. szám)

1971 / 3. szám - SZOMSZÉDOLÁS - Molnár József: A választójogot nyert nők hazája

Az hatott meg, 'hogy a puritanizmussal csúfolt svájci pedagógusnőt, az én magyar tanárnőmet, és Európa valamennyi tehetséges pedagógusát .egy kérdésiben 'láthatatlan kötelék fűki össze. A pedagógusnak oktatás közben embert is kell nevelnie, ez pedig nem sikerül példamutatás nélkül. A íjelek szerint ebben Európa egyetért.

Néhány indoeurópai nyelvész szerint az ősi közösségekben elsüllyedt tudat nyomait őrzi a főnevek .elé kívánkozó hím-, nő- vagy semlegesnemre uta'lsó névelő. Svájc a németben: die Schweiz, a franciában: la Süisse.

Azon .tűnődtem, hogy miért jelölik nőneműnek Svájcot. Feltehető, hogy minden ősi közösségnek volt egy anyaijogú fejlődési szakasza is. E szakaszban az anya fontos szerepét az fémjelezte, hogy az ő funkciójához tartozott az utódok felnevelése és beszélni tanítása. (A magyar nem ismer apanyelvet, csak anyanyelvet.) A társadalmi fejlődés során a nők ősi rangja megkopott. .Hol germán törzsek, hol római légiók törtek be Svájc területére. A permanens védekezés kényszere, háborúskodások keménységet követeltek a hélvét férfiaktól. A polgári forradalomtól számítva Svájc semleges állaim. A nők 'befolyása a közéletre a polgári szakaszban tovább csökkent. A néto-román nyelv nekem a nők ősi legbecsülendőbb funkciójáról jelzést adott. Kevesen tudunk arról, hogy szövetségi alkotmányuk 1938-ban negyedik hivatalos nyelvként elfogadta a réto-mmánt is. .(A nyelvi megoszlás 1930-ban: német: 70,9; francia: 2.1,2; olasz: 6,2; réto-román: 1,1 százalék.) Népi hovatartozásuk kétséges; arra is gyanakszanak, hogy etruszk leszármazottak. Raetia már időszámításunk előtt római provincia volt. Az V. sz.-lban a keleti gótók igázták le őket. Múló századok viharában milyen erő őrizte meg nyelvi közösségüket? Nincsen számottevő iparuk, kereskedelmük. Jelenlétüket Svájcban szívós .nevelő, anyanyelvet tanító anyák nélkül nem tudjuk elképzelni.

A .munkából kiöregedettek létminimumát bonyolult juttatási rendszer biztosítja. Az állam folyósítja az általános öregkori járadékot — nőknek 62, férfiaknak 65 betöltött életév után. Az állami alapra .miniden munkaviszonyban álló dolgozó béréből 3,6%-at vonnak le. Ha a dolgozó megrokkan, és öregségi járadéka alacsony, a várostól (kantontól) járadékkiegészítést kaphat. Ez hasonlít a ,mi szociális segélyezésünkhöz. Végül minden nagyohb vállalatnak van nyugdíjpénztára. A dolgozó nem köteles a vállalati nyugdíjintézetben .tagságot vállalni. Vállalati .nyugdíjat csak annak folyósítanak, aki elérte a korhatárt (vállalatinál a nőké 63 év, a férfiaké változatlanul 65 év) és legalább tíz évig tagja volt a .vállalati nyugdíjintézetnek. Z. barátom .példája: betöltötte a 65. évét; vállalatának szüksége volt munkájára, és nem küldte nyugdíjba. Amikor 65 éves lett, az állami járadékot folyósítani kezdték. A vállalattól nem fog nyugdíjat kapni. Most egyelőre vígan él, de ha munkaképtelen lesz, szociális segélyért fog folyamodni, mert az állami íjárádéka alacsony. A nyugdíj korhatárhoz társítani szoktuk a nők és a férfiak átlagos életkorát. A két adat különbsége mutatja, hogy egy adott közösség hány évig folyósít öregjeinek nyugdíjat.

A századfordulókor nálunk szomorú volt a helyzet. Az 1900^1901. években a születéskor várható élettartam nőknél 38,2 év, férfiaknál 36,6 év volt. A születésikor várható élettartam 1968. évben nőknél 71,9 évre, férfiaknál 66,6 évre emelkedett. Ebben az éviben a tényszámok kedvezőtlenebbül alakultok. 1968. évben meghaltak átlagos életkora: .nőknél 68,0, férfiaknál 62,92 év. - 1966-ban kinnjáriamkor -eljegyeztem a következő két adatot: Svájcban a nők átlagos életkora 69 év, a férfiét- 67 év. Statisztikai átlagban a svájci nő 7 évig, a férfi 2 évig várományosa az állam, járadéknak. Az 1968. évii magyar adatok szerint nálunk nők 13 évig, férfiak kő -el 3 évig élvezik nyugdíjukat.

256