Életünk, 1971 (9. évfolyam, 1-6. szám)

1971 / 3. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Gárdonyi Béla: A jubiláló Győr kulturális programjából

bensőséges -viszonyt mű és műélvező között, mint a könyv. Ugyaniakkor az írónak, művésznek manapság ívében is kell gondolkodnia, mégpedig úgy, hogy tudja, a televízió nemcsak művészeti fóru'm, hanem tájékoztató és szórakoztató intézmény is. S ezzel .együtt az alkotás új dimenziója, a kultúra nagy esélye, lehetősége. Ezt sok író merni érti meg, s nemosák hogy nem fogadjla el a táviét, hanem .még tüntet is ellene. így óriási lehetőségekből zárja ki magát. Boldizsár Németh László példájára hivatkozott. Az író sokáig ellenezte a televíziót, s nem csoda: a hagyományos eszközökkel érte él azt a csúcsot, ahol most van, .és így akarta magát továhbra is kifejezni. Miután azonban hozzájárulását adta egy tv-riporlthoz és művdinék tv-feldolgozásához, nemcsak művészi törekvéseinek fokozott .népseerűsödését llátta, hanem azt is, hogy ákiilk nem olvasták könyveit, csak a tv-iből ismerik személyesen, azok is megértették gondolatainak lényegét.

Boldizsár Iván szerint a telekommunikációs forradalomra két forradalmi változás jellemző. Az élső a mennyislégé. A második — B. I. szavaival — a tele-alkotás forradalma. Vagyis az, hogy a televízió új indulásra készteti az írókat, művészeket, mert más közönség számára dolgoznák, mlint eddig. Nem magasabb igényű ez a közönség, de másfajta igényű, s nemcsak hatalmas, hanem tulajdonképpen - erre nem volt még példa a .művészetek történetében - potenciálisan hamarabb létrejött, mint az alkotói megszülettek. Ez az újfajta (művészet elmossa a (hagyományos esztétika műfaji határait, az alkotónak nemcsak fogalomban, írásban, betűben kell gondolkodnia, de hangban, képben és mozgásban is. A művészet új reneszánsza bontakozhat így ki: ha megtalálja igazi alkotóit. De kérdés, hogy ímegtalálja-e. Boldizsár valóságos drámai hangú (felhívást intézett a .magyar írókhoz: keressék meg azt az újfajta művészi minőséget, amelyet ez új közlési forma közönsége elvár. Hu az írók nem teszik meg ezt, akkor - idézzük - „bohócok, csepürágók, kóklerek veszik át a szerepet a közönség szórakoztatásában, tájékoztatásában, nevelésében, .mint ahogyan .számos külföldi televízióban teljesen, s részben már nálunk is megtörtént”.

Szablyár Ferenc, a .rádió irodalmi osztályának szerkesztője is azt .panaszolta, hogy kevés a rádiószerű irodalmi mű, és különösen feltűnő a szépírók tartózkodása a könv- nyű, szórakoztató rádióirodalomtól. S vetélkedő korunkban igen helyénvaló figyelmeztetés, .hogy fejtörők, rejtvényműsorok nem pótolják az olvasás, hallgatás közvetlen élményét, mélységét. Szűcs (Andor, a Televízió irodalmi és .drámai főosztályának vezetője Boldizsár Iván „(Hiszek a könyvben!” felkiáltásához azt tette hozzá, hogy a televízió hisz a filmben, a színházban, a képzőművészetben, s hite szerint a tömegkommunikációs eszközöket irodalmi funkcióval próbálja felruházni. A tömegtermelés azonban elsekélyesedéssd fenyeget - mondta, s megerősítette, hogy a magyar írók segítsége nélküli a tévé nem tud .megbirkózni ízlésnevelő, műveltséget terjesztő feladataival.

Szabolcsi Miklós vitazárója szerint van egy számbelileg nem túl jelentős, de lassan és egyenletesen növekvő néző- .és olvasóréteg, amely a valódi művészeteket keresi és választja ki magának. Ugyanakkor szembe kell néznünk a lefelé való nivellálódás veszélyével. Szinte már tömegekről 'beszélhetünk, ha olyanokról szólunk, akikből álművészi alkotások váltják ki azokat az érzelmeket, amelyekkel .pedig az igazi irodalomnak és .művészetnek kellene igazdagítania az olvasót, nézőt. E fellbígiílásit, rossz kiegyenlítődést segítő művek ellen harcolni kell, s nemcsak akkor, ha ellenségesen politizálnak, hanem ha rosszul vagy egyáltalában nem politizálnak, akkor is. Ugyanakkor egységben kell látnunk a korszerű műveltséget: Iha nem ismerjük a korszerű műveltség modelljét, hogyan tudunk dolgozni érbe? Szabolcsi szerint napjainkban újfajta műveltségben egység jött létre, s ebben .jól .megfér egymás mellett Bach és a beat, a jazz és a .népdal, Bartók szeretete. Ezek számos .mai fiatal számára a .műveltségnek nem egymást kizáró alkotó diáméi.