Életünk, 1971 (9. évfolyam, 1-6. szám)
1971 / 3. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Biró János: Látogatóban
BlRÖ JÁNOS Látogatóban Az iskola falai között a gyermekeik zsongtak, kint pedig a szél hujjogott és metsző' hideggel ,kavarta az éles hókristályokat. Már éjfél után zuhogni kezdett az apró porhó,, hajnalban a szél is feltámadt. Március közepe felé járt az idő. A tél szókatlanul korán lepte meg az embereket, s így senki sem örült a márciusiban feltámadó zord időnek. A felnőttek lega!lábhis nem. A padokban ülő gyermekek minduntalan az ablakokra tekingettek, s láthatóan örvendtek a kései havazásnak. A tanítási óra a vége felé járt, a fligyélem oszladozott, a fegyelem is lazult. Érezhetően hangosabb lett a zsongás, amikor az óra végét jelző csengő megszólalt. A fiatal testeik megfeszülitek és mindenki a nevélőt leste, hogy mikor ad jelt a felüdülést jelentő boldog „rohangálásra”. Elhalt a csengő éles hangja, a falakról verődő utolsó visszhang is elkopott, amikor a hirtelen beállott csendben panaszos jajgatás, szívbemarkóló Sírás hallatszott. Szokatlan hangok az iskolában. A tantermekből szünetre tóduló gyermekek a folyosón idős nénit találtak, aki eszelősen sírt és érthetetlen szavak törtek ki belőle. Akik körülvették, a P. gyermekék nagyanyját ismerték fel benne. (Senki sem tudta, hogy mi történt, de az öregasszony viselkedéséből mindenki borzalmat sejtett, ami hamarosan bizonyossá is vált. Futótűzként terjedt el a hír: )P. Miklós 5. osztályos tanuló meghalt. Öngyilkos lett. Felakasztotta magát. A hír megdöbbentette a (gyermekeket és a nevelőtestületet. Az öregasszony csendesülő, halk, szaggatott, vinnyogásba fakuló zokogással ott állt a fal mellett, féloldalt nekidőlve, élgyötört teste szinte semmivé zsugorodott. Fejét IjobbtaHbalra ingatta. Az emeleti tantermek (felől mozgás (hallatszott. Egy nagyobb gyermek hozta a P. testvéreket. Amikor az öregasszony meglátta unokáit, ismét hangos zokogásba kezdett és szinte érthetetlen szavakkal hozta a gyermekek tudomására a borzalmas hírt. A három testvér riadt csodálkozással .nézte az öregasszony téhetétlen kínlódását, és láthatóan nem ért tudatukig a tragédia. A rendőrségi vizsgálat minden kétséget kizárva megállapította: [bűncselekmény nem forog fenn, az első feltevés igazolódott be, öngyilkosság történt. (Kiadták a temetési engedélyt és P. Miklóst eltemették. A család élete hamarosan ismét a megszokott mederben folyt. A P. testvérek - most már hárman - minden reggel élindultak az iskolába, továbbra is gyengén tanultak, játékban, viselkedésben szertelenek és durvák maradták. Mintha nem történt volna életükben semmi. A tragédia felett az emberek is napirendre térték. Nem hagyott békén a gondolat, napokon keresztül nyugtalanított az a felismerés, hogy milyen keveset tudunk a gyermékekről, s amiben élnek, a családról és annak kistársadalimi szerkezetének dinamikai (hatásairól. A felismerés elhatározássá érlelődött: meg kéll ismerni a gyermekek, a (fiatalok életének egy darabkáját a család életén keresztül. A telep 18 évvel ezelőtt (bányatelepülés volt. Ma már csak a bányászharang, az: 242
