Életünk, 1971 (9. évfolyam, 1-6. szám)

1971 / 3. szám - TANULMÁNY - Kanyar József: Újabb Berzsenyi-dokumentumok

Arról is van tudomásom, ugyancsak László Gyulától, 'hogy egy Berzsenyi Dániel által aláírt szerződés Kozocsa Sándor tulajdonában is .található.

Már évekkel ezelőtt (közzétettem a niiklaá [gazdáról szóló cikkemben a Petőfi Múzeum Évkönyvében azt a megfigyelésemet, hogy a „szép hirtokú foldesúr” milyen patriarchális megbecsülésben részesítette jobbágyait, levéltárunk egyetlen panaszszót sem jegyzett fal földesúri magatartása ellen. De nemcsak embersége, hanem gondos és bikarákos biptoik'vezebése is arról győzött mag, hogy .eredmlényesen művelhette meg birtokait, adósság nélkül hagyván hátra azt örököseinek. Valahol Döhrentei Gábor is ilyet irt róla a halála utáni esztendőik egyikében - mondván „Gazdaságukat jól elintézve, hagyá őket.”

Igv érthetjük meg, azon szerény „büszkélkedését” .is, aráikor - a hozzá nagyritkán betérő vendégeinek — a „gazda-költér” bemutatta a „.jól ímegasztagult és több szténa kazalu szérűjét s mutatta ereszében csókáit a ráánesáből”, valamint (híres méhesét, ahol vendégeit imigyen kínálta: „Verjünk fel egy kas mehet, együnk lampos mézet.”

Jobbágyainak irányában megnyilvánuló tisztelő véleményére inni sem jellemzőbb, mintami a Döbrentei Gábor, Wesselényi Miklós és Rataky Mózes látogatásakor (1814) hangzott .el kocsisa szájából. Aráikor Patalky megkérdezte: „Plát miilyen úr ez a tekintetes Börzsönyi Ur .szolgáló embereihez?”, határozottan felelte: „Az a mi földi Istenünk.” Az előlovas miiniddbhez még hozzáteendőnek Vélte: „A bizony, senkit sem bánt, pedig jó gazda.”

Aráikor a XX. századiba már belelátó, irendtaívül korszerű, agrárszooiográfiai művét megírta Ni'klán, Széchenyi Hitelére válaszolva, mintegy annak agrárreform változataként, már akkor kiderült, hogy írása .oly időtálló, hogy a benne szereplő agrárreform- béli és agrárforradalmi gondolatoknak a megvalósítására csaknem a XX. század közepéig kellett várnia a magyar népnek.

E kérdés kapcsán csupán egyetlen olyan adalékra szeretném szíves figyelmüket felhívni, amely rendkívül izgalmas lehet az agrártörténészek, de az irodalomtörtónésziek számára is. Közismerten nagyra becsülték egymást Széchenyi Istvánnal. A Hitel tele van Berzsenyi-idézetekkel, a Mezei .szorgalom .pedig a nagy politikus gondolatainak számtalan adaptációjával, agrártematikai változataival. A Hitel, mlint egyik leveliében írta, valósággal kuruc világot támasztott a jobb fejekben Somogybán. De nemcsak nemesi kúriák jobb koponyáiban, hanem a jobbágyok között is, a falvak lakóinak soraiban is. Ezt igazolandó érdemes levéltárunkból idézni Járányi István döngicsei kasai ár levelét 1831. december 8-ról - a Hitel parasztok közti hatásáról -, amely a következőképpen hangzott:

,,A Tő Munka itt end a sarja takaréttás - a Béresek folyvást szántanak - nebezzen megy minden - a jobbágy erőtlen - meg kívántsi is, anúolta a Hitel kezükbe forog, nints Cholera mondják - az elzárás csak azért van, hogy Szétsényi az igazságot személyessen bé nem. hozhassa — már Túl a Dunán a földes Urakat, Tiszteket mind le ültette itt a Hitel mérge - nút szült ez a Könyv, amellyet még az. érett ész is egekig magasztalt, ez az a könyv, - amellyet meg égetni kellett volna sajtóval - kiadójával együtt. Igen kényessen kell bánni a' jobbággyal. Egy kis Cholera nem ártana.” [Mernyei Kusztodiatus levéltára. Rel. Oec. 1827-1831. (1831. dec. 8.) Dörgicse.J

* * *

bgy hiszem, az lesz a legméltóibb záróakkord mondandóim végén, ha néhány szóval még arról is említést teszek, hogy a Berzsenyi-örökség gondozása és kultuszának az ápolása milyen mindmáig is élő .hagyományok keretei között maradt hátra a megyénk 230