Életünk, 1971 (9. évfolyam, 1-6. szám)
1971 / 3. szám - TANULMÁNY - Mezei Márta: Az újjászületés motívuma Berzsenyi költészetében
pedig „párducos őseink Támad tanaik fel hamvaikból Véreiket fedező karokkal” megóvni a jelent. (A felkölt nemességhez I. és A felhőit nemességhez H-) - Igen, mindez még csupa konvenció s tán fel sem figyelnénk rá, fia nem térne vissza szinte makacs következetességgel a gondolat a költők legszemélyesebb témájában: a költészetről írott vallomásaiban. Elérhetetlen példaképéhez, Horatiushoz címzett versében az új, más kakái világ teremtéséhez kér erőt: „te emeld magadhoz lantomat”, - mondja; a latin (költő „tüzes ömledésének” szárnyalását kiéri, „hogy tehozzád felvigyan, és tevéled Tiburod csendes ligetébe rejtsen”. A nagy virtus, az új életre keltett ősök 'Szelleme csak a költő verseiben hozott feltámadást, nem jött el a várt aranykor. Elégiáiban már arról énékel, hogy számára csak a magány, az emlékeik, a természet oltalma ad erőt és biztonságot; és egyre inkább, egyre tudatosabban a költészet, Múzsája szárnyain emelkedik egy más igazabb világha. „Mély sugallásod kiemelt magamlból” - „S Lethe áradt rám! elenyészik a föld, Lelkes élettel ragad édenébe” - írja i8o<^ben A múzsához, s már Kazinezyt is ünnepli soraiban. Eseménytelen életének talán legnagyobb fordulatát éli ekkor, azt az újjászületést, melyet még nagy akaraterő, a megújulásba vetett hit és bizalom hat át. Kazinczy levelei megajándékozták a barátság örömével, a művelt, csodált írótárs kritikus fiigyeíllme új eszmiéfc, új esztétikai ideálok elérésére ösztönzi. „A mi virtusaink miagy része csak külsőség” - írja most, felülvizsgálja ,,napkeleti es” gondolatait az alkotmányok, az államformák mozdíthatatlan állandóságáról, a családi! élet patriarkális rendjéről, kételyei támadnak a vállás princípiumai körül. Kazinczy segítségét kéri összes dilemmájában, tanácsai, (biztatása és példája nyomán keresi munkássága legszentebb céljához a legjobb utat. Költészete mindig is közösségi költészet volt: érzésről, erényről, hazafias virtusról a váteszköltő öntudatával énekelt ódáiban, — így vall céljáról most is: „Én 'nem tudok szabadulni azon nevetséges bolondságtól, mely engem szüntelen arra ösztönöz, hogy használjak és tanítsák”. Csakhogy most más ideálok fénykörébe került, a modern, fel világosodott eszméket alkarja megtanulni és .megtanítani: „Nem lehet szentobb kötelessége egy bölcsnek, mint a nép boldogságának eszközlése: kérlek tehát, 'esmértesd meg vélem e részben is gondolkozásodat, hogy a józanság principiumainalk mívdléseben is követőd lehessek.” Kö'tészetének is újjá Ikelil születnie, miás köntösben, más szóival kell hirdetnie új ideáljait. Előbb barátja episztoláit csodálja, majd a tökéletesnek tartott alkotásokban véli felfedezni a legjobb formai mintát új eszméinek íhirdetésóhez. Elegáns és hajlékony könnyedséget keres, számára most az episztola az a forma, amelyben „az óda felsége, a szelídebb poézis könnyűsége és gráciája a legkedvesebb harmóniával vágynak öszvepárosítva”. Első episztoláját 1809-iben írja Kazinczy Ferencnek címezve. A nemzeti virtus, a hazai nyelv ápolását, a magyar öltözet ás szokások védelmét most az ész, a tudomány művelésének felvilágosodott programjával köti össze. „Az ész miniden! s ebből foly minden jó” - írja, minden „józan nép” .ezért formálja nyelvét, hogy az igazság „.istenibb szava” mindenkihez elérhessen. Berzsenyi mindenekelőtt és mindenek- fölött tanítani, nevelni akar: ,,... emberekhez szeretnék szólni, mint Horác - írja -, ezeket pedig vagy újjá kell teremtenünk, vagy meg kell elégednünk a középszerűséggel.” Üjjáteremtés megint, mely moist is, (mindig is, 'együttjár nála a középszerű megvetésével. Nem tűri önmagánál sem: a tanulás, a töprengés, a folytonois vívódás és a munka nehéz útjait járja, s bár leveleiben minduntalan visszatérő fordulat az episztolák dicsérete, ő maga csak ötnhat esztendő múltával boosátja közre költői leveleit. Sikerült-e valóban újjászületnie? Megtalálta-e valóban költészete megújulásának, az új eszmék hirdetésének útjait? Egy ideig mindenképpen. A századelő legfontosabb 222
