Életünk, 1971 (9. évfolyam, 1-6. szám)
1971 / 3. szám - TANULMÁNY - Mezei Márta: Az újjászületés motívuma Berzsenyi költészetében
MEZEI MÁRTA Az újjászületés motívuma Berzsenyi költészetében Köttös évforduló alkalmából emlékezhetünk ma a költőre: születésiétől 195, (halálától 135 esztendő választ el bennünket. Az .emlékezés óráit imi itt a (születés évforduló)álho-z igazítottuk - figyelmeztessen hát e dátum arra a költőre, .akinek pályáján, világnézetében, költői műveiben szinte állandó motívum az újjászületés vágya és akarása. Változni és változtatni akart minduntalan: hol (fiatalos merészséggel és biztonsággal, hol a férfikor önkritikus józanságával, nagy esetnék szolgálatára készülődő nemes öntudattal, hol tragikus .erőfeszítéssé!, a megoldás hite (nélkül. Költészetének értékelésében - Köloseytől kezdve - kiemelték a kettősséget, a munkáit jellemző ellentétes végleteket: „legsebcslb lángjai” között a szelídséget, ódái bevet iés elógikus borongást, nagyratörő szándékot és fáradt lemondást, öntudatot és kisebbségi érzést, lelkesedést és melankóliát. Egyéniségének és költészetének nagy' végletei pályájának egészében jelzik a reformkorban kibontakozó romantikát. Minden nagy stílusirány a történelem függvénye, s mint ilyen tükrözi, közvetíti a 'változó világ változó emberének erkölcsi igényét is. Berzsenyi ellentéteik között őrlődő nyugtalansága, az önérvényesítés vágya jellemzés saját koráról és tanulság a következő korszak új világrendet teremtő törekvéseihez. S iméginlkább példa - közeli és távolabbi utódainak egyaránt - az újjátieremtés .romantikus lendülete, az új, tartalmasabb életforma keresése, az igazabb, hasznosabb eszmei és költői világ megformálásának akarata. Az ifjú Berzsenyi lázadással lép át önálló életébe: mint később reformkori íróink, otthagyja az iskolát - a katonaság kedvéért. Valami mást, másféle, szabadabb életformát keres, önállóságot mindenképpen. Amikor visszatér a hagyományos birtokos- namesi életformába, függetlenül. a maga uraként próbálja saját világát kialakítani. Talán ez még nem az újjászületés vagya, csak fiatalos lázadás. De ia versek kicsit többről beszélnek. Költőikről mindig a vers mondja el a legtöbbet, még akkor is, ha témái talán konvencionálisaik, ha a gondodat, a képek nem is egészen eredetiek. Mégis, a témák, a képek kiválasztása, az ismétlések, a vtissza-visszatérő motívumok rendszere imád az egyéni arculatot mutatja: keresést, irányt, s valami alapvető, maghatározó színezetet. Berzsenyi látása, vágya, igénye fogalmazódik meg újra verseiben, amikor a halálban is a gondolat, a lélek, az érzések új életre támadását ünnepli: „Lethe partjainál” virrad csak fel a „sokat sírt szemnek Bíborszímben kívánt reggele” - írja a Vigasztalás c. versben. Újjászületést keres a szerelemben is, hatalma „halandó porból” félistenként kelti új életre a „háborgó” küzdőt; majd arról énekel, hogy a szerelmi boldogságot csak akkor -éri el, „ha sírunkból Ű.j életre manendünk” (A szerelem, Az elválás reménye). Újjászületéseik sora számára a történelem is: „népek születnek, trónusok omlanak” - írja A tizennyolcadik század köszöntésében; a feltámadó aranykort keresi „Ferencnek ti tu si trónusán”, újjáéledő virtusból harsonázik; látomásaiban 221
