Életünk, 1971 (9. évfolyam, 1-6. szám)
1971 / 3. szám - TANULMÁNY - Wéber Antal: Berzsenyiről
tanulmány W É B ER ANTAL Berzsenyiről Szombathelyi emléknapja alkalmából Berzsenyi Dániel, akire a mai napon emlékezünk, a magyar irodalom történetének nemcsak egyik legkiemelkedőbb, ide legjellegzetesiebb alakja .is. Abban a korszakban érett költővé, amikor az első virágzás időszaka, a felvilágosodásé, imár elmúlt, amikor a magyar nyelvért és kultúráért buzgó erő elapadni látszott. Az irodalmi erőfeszítések sorozatában, mint például Bessenyei kulturális cöpirataibain, a tennivalók, feladatok kontúrjai csakúgy kirajzolódtak, mint a felvilágosult, művelt, szépért, jóért, emberibb életért lelkesülök álma a következő század Magyarországáról. Ehelyett azonban irodalmunk Panitheomját a kor hatalmasai ideiglenesen Kufsteinben szándékoztak felállítani, a világban „ádáz Brynois” lelke uralkodott, az emberiség ügyét vizsgáló gondolat megriadt, s a lélek rej tekébe .húzódott vissza, a megbolydult világban önnön lényegét, a virtust izmasítva az életihez, s a szépséget keresve, a .poézls vigaszát. Mit tehetett .egy vidéki magyar nemes Nyugat-Dunántúlon a tizenkilencedik század küszöbén, ha poétái elhivatottságot érzett magában? A kedves Horácot olvasva, & visszaemlékezve azok nevére, akik már hazánkban is elhír.esültek, s a tudósabbalk, tájékozottabbak Soproniban vagy másutt nevüket emlegettiék, .mint például Matthisonét, akii olyan szépen írta le a (genfi virulmányt - falusi magányában kedvet kapott arra, hogy életéről, ideáljairól zengő sorokban vallatni próbálkozzék. Vajon poétának tudta-e magát akkor, amikor a szolbájába lépő Kis János elől papírjait szemérmesen asztalfiókjába „Ihidortia”? Bizonyára, de nem úgy, ahogy ezt korunk költőitől megszoktuk. Az ő viszonya a költészetihez még ősibb, egyszerűbb, ma>gától értetődőbb volt: irodalmi élet hiányában, idlszigebeltségben erősebben és hathatósabban működik a belső ösztön, mint a művészi tudatosság. Berzsenyi irodalmi tájékozódásában sem követhetett olyanfajta mintákat, amelyek egy szervezettebb irodalmi élet közegében önmagukat kínálták volna. Így Ihát költészetiében az a iművelt- séganyag és élményvilág kap formát, amely számára, életiében, tanulmányai ban, elé került olvasmányaiban adott volt. Az irodalmi ízlésnek e helyi és egyéni meghatározottságai azonban igen érdekes módom találkoztak azzal az életérzéssel, amely életének és korának igazi és haitrásítatilain valósága volt. Az élmény és forma, a tartalom és az ízlés e kettőssége egy sajátos feszültséget teremt. Amikor klasszácizáló módon az örök eszményeket, mértékeit ritmusban, szigorú szabályok közé szorítva igyekszik felidézni, minduntalan saját világának, sorsának kicsinyességébe ütközik. Ilyenkor .görög-rámái kellékekkel ékesíti föl ablakából látható környezetét, s Boreast hallja zúgni a Kornettes fölött, vagy (ha közügyékről szól, a legnagyobbak magaslatára emeli föl kora emberi léptékű, sőt olykor .annál kisebbnek 219
