Életünk, 1971 (9. évfolyam, 1-6. szám)
1971 / 3. szám - Dávid József: Egérfogó (elbeszélés)
DÁVID JÓZSEF Egérfogó REGGEL újra úgy határoztam, (hogy megölöm. Nincs kegyelem! Aki olyan arcátlanul visszaél az ember jóságával, mint Rági úr, az nem érdemli meg az életet. Hiába is mereszti -rám úgy azt a gombostűfej szemlét, mint aki semmiről semmit sem tud. Bajszán még ott villan most is a cinóberpíros, s lábain mintha fehér zokni feszülne. Na persze sárga, ikék s az isten tudja még milyen színű csíkozással. Mert Rági úrnak már nem jó a kitaposott út, a sivatag szélességű padló. Neki föltétien a -munkaasztalom ecsetjei közt kell masírozgatni. De még ez -sem elég: a legrakoncátlanabb gyermek természetét is túlszárnyalva felmászik a fastőállványom-ra és csúszkálni kezd a borús -éggel, a csupasz fákíkall és a -szűzi if-ahér hóval -megrakott vásznon . . . Sírni tudnék. Isten ucc&e, bömbölni, ha ránézek arra a Tléli csand”-re, ami előtt két -hete fagyoskodom. Az ajtó nagyságú ola-jkép úgy isikolt rám, mintha vásznát re- pasztenék. Hát hogyne. A kép joífcxb felső sarkától a középpont fellé, de mégse átlósan, hanem mint egy kötélhágcsó, amit légáramlat lendített ki -merőlegességéből, éktelenkedik Rági úr csúszdája. A gonosz. De hogy nem tört ki a csontja. H-iszen legalább másfél méterről poty- tyanhatott a padlóra. Na most im.ijd kitörik ... A hálátlan kutyának. Nincs többé kegyelem. Ami sok, az -sok. Ha n-em vetek véget könyörtelenül emn-elk a n-agy ci-mbor-aságnak, felkopik az .állam, s majd én cinooghatdk egy kis irgalomért. Hát nincs irgalom, csak . .. Előbb még átmegyek a -fűszereshez. Addig ellóghatsz. Megszökhetsz, Rági úr. Ne mondd, hogy én egy -szadista állat vagyok. Nem. Na. Szégycll-d magad. Lelhet is. Így -visszaélni a ijóságom-ma-l . . . Na mindegy, mit várhat az ember egy egértől, aki ráadásul ibuta is. Egész télen itt élőskö- dik a nyakamon, de festéknél több nemigen ragad rá. Bedig elbeszélgettem veled, nem? Mondtam erről a ,,Téli csen-d”-ről is, hogy benne lesz a 'te icipici didergésed is. És azt is megmagyaráztam - bár nem kérdezted -, hogy miért csüng az ég ilyenkor télvíz idején majdnem a földig. Becsaptál, ihéfcás! Mert úgy -néztél, azzal a gombostűfej szenteddel a sarokból - igen, igen, onnan, ahol most is kuksolsz -, mintha fenemód érdekelne a dolog. Aztán alig vártad, hogy kész legyek a imonlkámimal, -hogy összecsúszkáld a poros fenekeddel. Talán -nem? Ha most megszólalnál, akkor sem kegyelmeznék neked. Azaz. .. Mire visszajövök a boltból, n-e találjalak itt, -mert. . . Hidd el na, ha mondom. Megteszem1 Mi vagyok -én? Tán egy bolond, -hogy hagyom magam tö-rmlkretenni egy egérnek. Most mindjárt el-taposhatnálak, Rági úr. Egy szót se szólhatnál. Tízéves álmom, kétheti munkám tetted törikre. Ha emlber csinálja ezt -v-elem, képen vágom, bíróság elé visz-em, és fizetne a nyo-m-o-ruík legalább egy Fél évre való kenyeret. De neked mid van? Az a ‘kis egórke életed. Hát hordd el innen, amíg visszajövök a bolt209
