Életünk, 1971 (9. évfolyam, 1-6. szám)
1971 / 3. szám - Pósfai H. János: Az élet megismételhetetlen
porttal étkeztem haza München mellől. Anyám fiél hold juttatott szőlőt kapott, abban kezdtem el dolgozgatni Sokra nem mentünk vele, felcsaptam üzletelőnek. Akkoriban nem lehetett sót kapni. Borunk volt, elindultam hát a ihatár felé, sejtettem, hogy ott van só elég. Egy liter borért kaptam is két kiló isót. Hazacipeltem, s otthon egy kiló sóért öt liter bort kaptam.Utóbfo gyümölccsel is sefiteltam, ment az üzlet. Az én igazi NEP-korszakom azonban egy picivel később Budapesten kezdődött. Egy fcatonadm- borámmal folytattuk a borseftelest. Ö volt a főnök, a tiszta nyereség fölét bezsebelte. A hasznon vett egy kisebb textilüzemet, s engem fölfogadott textilfelvetőnek.- Bélésanyagot gyártottunk, jól jövedelmezett az üzem. Elkészült egy vég, a hátaimra vettem, s felkerestem vele a nagykereskedőket. Volt úgy, hogy a nagy sürgésforgásban egy-egy vég bélésanyagot kétszer is eladtam. Végül is erre fizettem rá. A cimbora kicsapott, de ő sem vitte sokra, mert jött az államosítás. Én tikkor már a Lódén- és Posztógyárban voltam felvető, olyan gépeken dolgoztam, (amilyeneken soha nem tanultam. Ellestem másoktól a kapcsolásokat. Egy hónapig majd szétszedtek az asszonyok, hogy tönkretesziem őket is. Három hónap múlva pedig sztahanovista oklevelet kaptam.- Akkoriban én már titokban írogattam is. Először egy regényt írtam, az volt a címe, hogy Az ütőkiar. Egy újítás körül támadt bonyodalmakról szólt. Az üzemben felfedeztek, csakhamar levettek a gépről, s a textiles szakszervezet központjába vittek kuíltúrosoiafc. Azidőtájt írtam SZOT-ímegretndeléste az egyfelvonásos darabokat. Jártam az országot, együtteseket szerveztem, színjátszó és tánccsoportokat alakítottunk falun, üzemekben.- Mint káder mire vitted még?- Egy évig dolgoztam a szakszervezeti központban. Utána normás lettem, majd személyzeti vezető. Az ötvenes évek elején a Szabad Földhöz kerültem újságírónak. Bekerültem a Földművelésügyi Minisztériumiba a gépállomások politikai osztályára.. Ezt követően kineveztek az állami egyházügyi hivatal egyik megyei megbízottjának. Győrben előbb a Htrlapaá1, majd a Rádiónál dolgoztam néhány évig. Tíz- évvel ezelőtt pedig átköltöztem Szombathelyre. A töhbi't már tudod.- Miért írsz?- Gyermekkaromtól elkötelezettséget érzek: valamivel fel kellene hívni magamra, a figyelmet. Azt hiszem, ezt a koivácsimesteirtől örököltem. Fiatal koronában fantaszikus történetekkel leptem meg a barátaimat. Az élső alkalommal meghökkentett, ahogy ámuldoztak a nagy fekete kígyó történetén, amiből egyetlen szó .sem volt igaz, mégis úgy mondtam el, mintha csakugyan találkoztam volna vele.- Könyved nem jelent meg, mit tudsz felmutatni írói munkásságodból?- Töhb száz .novellát írtam. Azokból legalább két kötet kitelne. Riportot, szociográfiát asjnyit írtam, hogy számba venni is nehéz. S az újságokban az a kimondhatatlan betűrengeteg!- S miért nem jelent meg könyv alakban novelláidnak gyűjteménye?- Nagyon .nem pályáztam rá. Mondtam már, nagyobb lélegzetű munkát szeretnék az dlvasó asztalára tenni.- Mi tart, mi tartott vissza, hogy ezt megtedd?- Nehéz kérdés. Ez az, amiért szerettem volna, ha nem kerül sor erre a beszélgetésre. Nekem az életem úgy alakult, hogy a köznapi munka valahogy imindig elsodort. Nefceun csak azokra a bizonyos 5-10 flekkes ínásolkra jutott időm. Egy regény megírásához hónapok, vagy akár évek kellenének. Nyugalom, csönd, gondtalanság. Ez utóbbinak a fordítottja erős fék az ember életében. Nekem családom van, nagy család. A gyermekeim eltartása mindig fontosabb volt mindennél. Lemondani nem tudtam róluk, inkább a nagy mű maradt el mindig. Éreztem én sokszor, a kevesebb 207
