Életünk, 1971 (9. évfolyam, 1-6. szám)
1971 / 1. szám - Sarkady Sándor: A túlvilági távirat (vers)
SARKADY SÁNDOR A túlviUgi távirat- Tíz éve gyilkolták meg Lumumbát Fekete vére elfolyt, Porlad fekete földben, Gyapjas, fekete postás .. . Hűsége fehérre izzott acél. Néma gödörben Néma a csont száj, Hallgat a por-szív . . . De ez a csönd, ez az égre kiált. Összetörött bordák, Kettéroppant karcsont, Szemüvegszilánkok . . . Hanem a hitét nem tudták összetörni. Fussanak őrült gyilkosai! Élete nem ért véget A golyó-szabta véggel - Ö maradt diadalmas, A sírba tiport néger; Fussanak őrült gyilkosai! Kelj fel, Patrice Lumumba postamester! Kongó fölött kormos, Keselyű-szárnyú éjszaka terped - De te, Kiszúrt szemed égő mécsese mellett, Betört bordáid billentyűivel Üzend meg győzedelmed; Kopogd, hogy zengve világgá repüljön A túlvilági távirat, A sírontúli sürgöny: ,.Afrika egén vörös jel a vérem - A hajnal mindig győzni fog az éjen!” A gödör szélén fölizzik a közhely - Igaza perzsel. Öt világrésznek adta rá pecsétül Átlőtt szivét - egy néger postamester.
