Életünk, 1971 (9. évfolyam, 1-6. szám)

1971 / 3. szám - Simon Zoárd: Nincs semmi baj (elbeszélés)

- Miért nem szóltál eddig?- Talán tudtál volna segíteni? - kérdezte ingerülten. - Hagyjál. Mindegy. Csak sokat idegeskedtem.- Ö, édesem.- Nem kellett volna most se beszélnem «óla.

Elindultak a Sörház utca felé. A kocsmában lengyel sör volt. Ezt nem szerették. Konyakot kérték. Géza nézte az üvegeket a pult mögötti polcon: Cinzano, Vermuth, Dry Gin, Johnny Walker, Hennessy. Bacardi nincs, regisztrálta szeme gépiesen. Frissen mixelve jobb is. Ügy' állapította meg, mintha ez most fontos volna. Fiatal vörös hajú kiszolgálónő nyújtotta át a poharakat. Ujj nélküli, -fehér, átlátszó blúz és fehér melltartó volt rajta. Sosem értette, miért hordanak ennyire áttetsző blúzt. Még jó, hogy a melltartó egyszínű vele. De így is elég Mésiüelen. A női öltözködésen nem lehet eligazodni. A melltartó pántja fölött hónaljban az anyag az izzadtságtól elszíneződött. S mintha az ilyen ujjatlan viseletihez túl hosszú lett volna elősötétlő szőrzete. De a melle szép volt, ahogy megrezzent az élőre hajló mozdulattól. Nem nagy, de formás, kecses, sőt még az a nem éppen idaillő jelző is -eszébe jutott, -hogy elegáns. Csak az ostoba férfiaknak -mindegy, hogy milyen a -mell, csak fll-ég nagy legyen. Gusztusos lánynak látszott.- Jó -melle van. Kötelezővé kéne tenni, hogy más -i-s ilyet hordjon - -hajolt Klárihoz. A kiszolgálónő mintha -dlmo-solyodott volna a jellemző férfi diiva-tikívánságon; -bár bóknak is vehette, ki-ssé szemtelen 'bókinak. Tálán -meghallotta. Kicsit hátradőlve kihúzta magát, -melle ugrásra készen megfeszült.- Rám célzol?- Ugyan, szívem, Te sóikkal szebb vagy. Te vagy nekem a legszebb.

A vö-röshajú lány elfordult tőlük, -miután -letette eléjük a két konyakot. Megi-tták.- Sokat fejlődtünk, Flenn-essyt is -lehet kapni. Hem papa is ezt szerette. A dolgozók már -megunták a rossz -itál-okat.- Igyunk még egyet.- Klári - -fordult hozzá Géza -, haragszol? Szeretlek.- Gyere, menjünk innen.- Édes, szólj -már. Kérlek.

Klári bél-akaróit -a -fiúiba: — Te csacsi, Te -nagy csacsi, én is szeretlek - súgta, és kiléptek kézenfogva az ajtón. Mentek a vakító -fényben, szemben izzott a Duna, a Gellérthegy, a Citadella mintha lángokban állt volna.- Gézu, nézd, milyen -szép .napfényes -délelőttiünk van.- Tgen. Szép, -napfényes délelőtt - ismételte -meg tétován a fiú. - Majd elm-ehet- nénk délben a Paksi halászcsárdába -rác-pontyot enni. Olyan jó rácpontyot másutt n-em kapsz - folytatta szórakozottan.

Klári megállt, ránézett: - Ne kínozd magad, -mert az nékem is fáj.- Olyan szerencsétlenek vagyunk.- Ugyan, -dehogy. N-em -tehetünk -róla. Ha magadat bántod, engem is -bántasz. Felejtsd -el. Szeretlek. - S -megcsókolta a ifii-ú -nyakán kéken lüktető eret.- Érzem a szíved -verését - búit boldogan a füléhez. - Édesem. - Géza átölelte. Állták összeborulva a fényiben.- Miért vagy te -is szomorú, -mikor nincs semmi baj?

201