Életünk, 1971 (9. évfolyam, 1-6. szám)
1971 / 3. szám - Simon Zoárd: Nincs semmi baj (elbeszélés)
SIMON ZOÁRD Nincs semmi baj Amikor Géza felébredt, rögtön megnézte az órát. - Nem érdemes már bemenni melózni, úgyis elkésnék - gondolta. - Telefonálni kellene [valamit, vagy az SZTK-ban kiíratni magam. Csak ‘ez a két lehetőség van. - Végtelenül gyengének érezte magát, feje zúgott, kattogott, minit egy keltetőgép/ - A véroukíotszint, iez az első. Helyre kell állítani egy-két korsóval. Utána mindjárt más lesz az ember világnézete. - A másnapos rosszullét fő oka a véroukorszint süllyedése. Mint minden ivónak, neki is voltak teóriái, 'hogyan kell inni, és hogyan lehet leküzdeni az éjszákázás utáni rossz közérzetet. Ö sörökkel kúrálta magát. A sör bágyaszt ugyan egy kicsit, de ezt szerette a legjobban. Töménnyel másnaposán nem tudott kezdeni. Már a szagától hányingert szokott ilyenkor érezni. Egy fél konyakot is csak apró kortyokban, jól megrágva, közben sok szódával vette be megviselt gyomra. De a kutyaharapást szőrével lehet gyógyítani. Marad tehát a sör, de ahhoz fel kellene kelni. - Rettenetes, hogy mennyi probléma van az életben. Teljesen le vagyok targiázva - tűnődött még mindig az ágyban. Pedig tudta, az a legjobb, ha mielőbb felkel, mert a fdkvés tovább gyengíti. Mit telefonáljon vajon? Ügyis sejtik az igazságot, tehát nem szükséges erőltetnie fantáziáját, hogy valami meglepőt találjon ki; elég, ha egyszerűen szabadságot kér. Nagyon jóindulatnak bent a múzeumban, nem fognak ügyiét csinálni egynapos elmaradásból. Máskor is előfordult, hogy reggel hirtelen betelefonált, ‘ás szabadságot kárt. Az SZTK sok fáradsággal jár. Kiírják ugyan, de elvész sokszor a fél nap vele. Bűn volna ezt a szép, napfényes délelőttöt így eltölteni. És ebben a kimerült, letaagiás állapotban nagyon terhes foglalkozáiS betegállományba vetetni miagát. Majdnem annyi, mintha dolgoznék. A házinéni szerencsére épp az előszobában takarított, megkérte, hogy telefonálhasson. Legalább nem hallja azt a ilimlkiséget, amit a szobában mond. Tárcsázott. A másik szerencse - csupa jó előjellel kezdődik mégis ez a nap hogy Gyöngyi vette fel a kagylót. Vele sokkal egyszerűbb a dolog, ö talán a legrendesebb az egész múzeumban, és ma Gyöngyi aquincumi ásatásán kellett volna fényképeznie. Gyöngyike valóságos angyal, szokta jellemezni barátainak, ha főnökei, munkatársai iránt érdeklődtek. Ugratták is, hogy biztosan szerelmes bele titokban, azért magasztalja. Először tartott a női főnököktől, azt hitte, kicsinyesek, szeszélyesek lesznek, minden hibát személyes sértésnek vesznek, de rájött, hogy tévedett. Legalábbis a múzeumban nincs ólba félni a női felettesektől. Nagyvonalúak voltak (ez meglepte) és megértnek. Gyöngyi különösen kedves fiatalasszony volt. Kicsit mindig bánatos és roppant jószívű. A szomorú nők általában jószívűek. Bájosan melankolikus arca meghatóvá és vonzóvá tette törékeny alakját. A mai napra szabadságot kért tőle, Gyöngyike azonnal bele is egyezett. Ezután lement a Pipa utcába a kocsmába, helyreállítani a vércukorszintet. Gyors, kis kortyokban itta a sört. Kevesen voltak, csupán a csarnokiból jöttek át néihányan meginni egy fél pálinkát, és máris «némtek. Kora reggel szoktak sokan lenni. A csehó ötkor nyit, de már félórával korábban gyülekeznek a vendégek. A legtöbben törzstagok. Vannak, akik munkába menet hajtanak fel egy (kis erősítőt, mások a bárokból 198
