Életünk, 1971 (9. évfolyam, 1-6. szám)
1971 / 2. szám - SZEMLE - Simon Zoárd: Fejes Endre: Jó estét nyár, jó estét szerelem
SIMON ZOÁRD Fejes Endre: Jó estét nyár, jó estét szerelem Várható volt, hogy Fejes regénye bestseller lesz, a százezres példányszám mutatja, hogy a kiadó is számított a közönségsikerre. A történet ismerős a pár évvel korábbi bűnügyi krónikákból: egy fiatal fiú megjátszva a külföldi diplomatát, lányokkal ismerkedik, végül az utolsót, aki felismeri a csalást, megöli. Hódítás, szerelem, gyilkosság - a hatásos lektűr minden kelléke megvan. Viszont a téma világa bemutatásának nagy alkalma is lehetne. A regény vázlatossága, helyenként bántó felületessége és igény nélkülisége, stiláris pongyolasága a tömeghatásra kacsintó törekvést mutatja (mintha Fejes Berkesével, Szilvasivai kelt volna versenyre). Másfelől azonban kétségtelen, hogy az író egy modern Juliién Sotel- szerű hős történetében általános erkölcsi és társadalmi kérdést érzékit meg. A „sötétkék ruhás fiú” sorsa paradigma: amit példáz, nemcsak az egyén szempontjából tanulságos, hanem társadalmi méretben is. A diplomata mivolt kettőt jelent a fiúnak: kitörési lehetőséget a szürkének, kisszerűnek érzett világból (az éjszakai élet kárpótlást ígért a nappaliért), és valamiféle torz bosszú kiélését a kispolgári (nevezzük így az egyszerűség kedvéért) emberekkel szemben. A fiúnak láthatóan nem a nagyvilági élet illúziója volt a fontos elsősorban, hanem a bosszúnak az alkalma, lehetősége; az, hogy így föléje emelkedhet az olyan társadalmi rétegnek, amelynek a mindennapi életben alatta érezte magát. Ez nyilvánvaló abból a gúnyos és támadó viselkedésből, ahogyan a házassági terveket fogadta. S a gyilkosság fő oka sem a leleplezéstől való félelem volt (hiszen ezzel a tettével aránytalanul nagyobb veszélyt vállalt), hanem az, hogy nem akarta elfogadni a vereséget, a megalázást, éppen egy általa társadalmilag (nem személyileg, hiszen szerette) megvetett úrilánytól. Tudta, hogy nem őt fogadta volna be a család, hanem azt, akinek látszott. A görög diplomataként hódító fiatal lakatosban volt valami furcsa, fonák, pérvértált osztályöntudat. Mint ahogyan a rászedett leány dühének is volt osztálytarfcalma. Legjobban az sértette, hogy egy ilyen senkinek tartott „proli” tudta megtéveszteni. - A „Rozsdatemctő”-ben a Hábctl er-lány ok igyekeztek beleilleszkedni az előkelőbbnek, társadalmilag magasabbnak látszó életformába, Hábetler Jancsi elutasította ezt a parvemü feltörekvést. A fiú magatartásában Jancsinak rokona. Ezért érthető az író félszeg rokonszenve iránta. Társadalmilag értelmezve a fiú sorsát, meg kell állapítani, hogy teljesen elhibázott és időszerűtlen az ilyen Julien Söreid élejtvitel. Meddő dolog kispolgári módon lázadni a kispolgárság ellen. A társadalom megnyitotta az utat az igazi felemelkedéshez. A Hábetler- lányok élete kisiklott, mert a látszatot, a külsőségeket összetévesztették a lényeggel, a luxusjavakat • az értékekkel. A fiú sem diplomata jelmezzel emelkedhetett volna az álszent, hazug kispolgárság fölé, hanem tanulással, munkával. A fiú viselkedésének tükörképe, kiegészítője volt a véle megismerkedő lányok magatartása. Két komplementer indulat, vágy találkozott, ezért sikerülhetett a csalás. A lányok is azt akarták, amit a fiú: meghaladni saját helyzetüket. A dolog természete szerint ők testükkel akartak csalni, a fiúban a gazdag férj - jelöiltét látták. Nekik a csók volt a valutájuk, méllyé1! a vélt magiasabb rangért fizethettek. A szülők praktikái mutatják, hogy a felkínálkozó lányok esetében nem egyedi amoraiiz- muisról, 'az egyéni prostitúció egyik változatáról volt szó, hanem széles társadalmi közfelfogásról, mely szerint a pénz, az autó, a komfort megszerzése az élet célja. S mindenki azzal fizet érte, amije van, amivel tud. Ebben az észjárásban a jómód, a gazdaság káprázata a haisznos, értelmes élet pótlékává válik. Az autentikus lét elérése helyébe egy pót-lét megvalósulása lép. Fejes érdekes, olvasmányos regénye más megközelítésben ugyan, mint korábbi művei (melyek művészileg is .színvonalasabbak voltak), de hírt ad a munkásélet területéről, vagy inkább perifériájáról. S arra hívja fel a figyelmet, hogy sok esetben egy egészen nyugatias stílusú anyagias szemlélet alakul ki az emberekben. Ezeket a demoralizáló tendenciákat jól világítja meg a könyv. A tárgy kínálta nagy lehetőséget, a fiatalság érzés- és gondolatvilágának megjelenítését és elemzését elmulasztotta. És ezért a siker sem lehet kárpótlá/s. (Magvető) 192
