Életünk, 1971 (9. évfolyam, 1-6. szám)

1971 / 2. szám - SZEMLE - Divós László: Domonkos István: A kitömött madár

DIVOS LÁSZLÓ Domonkos István: A kitömött madár Az újvidéki Fórum Könyvkiadó regény pá­lyázatának eredményei idehaza is általános ér­deklődést váltottak ki. Ha mi most - az eddig jobbára Csak költői tevékenységéről ismert - Domonkos István díjazott vállalkozásáról adunk hírt, azt azzal a szándékkal tesszük, hogy egy olyan alkotásra irányítsuk a figyelmet, amely­nél az újítás, a kísérlet merész nagyszerűsége alig nő túl a megvalósításon. A regény a peri­fériára hányatottak világát jeleníti meg. A hősök beleszülettek, belesodródtak avagy dü­hös daccal magukat vetették bele a kiszolgálta­tottságba. Az Adria-part egyik szállodájában egy fiatal­ember tűnődik. Nem fizetővendég voltát leméri a felszolgálók unott közönyén, a maradékízű ebédeken és a személyzeti szobán. Tűnődése tár­gya egy lány, akit az ebédnél látott, és mi tanúi Vagyunk annak, hogy mint találják meg tárgyukat azok a vágyak, amelyek eddig gaz­dátlanul bolyongtak benne. írói ambíciói is vannak: élményanyaga esztétikai megformálá­sának első nehézségei összekeverednek töpren­géseiben az induló szerelem akadályaival. Az ópiumcsempészet, ami nem is annyira a regény meséje, inkább csak fenyegető háttér a külső és belső történésekhez, ürügyül szol­gál a szerzőnek arra, hogy Lujza kapcsán két férfi sorsát ábrázolja. A megszakadó fő szál Skatulya Mihály, az öregedő eszéki cigány- zenész története, amelyet a képzeletében újra kifeslő gyermekkor képei motiválnak. Hánya- tottságának, villonos nőimádatának bemutatá­sa írói remeklés. Emberi törekvései tiszták, az életformája nyújtotta eszközök amorálisak. Be­börtönzés, megverettetés és folytonos nélkülö­zés az osztályrésze. Mégsem törik meg, nem adja fel a harcot, mindent elkövet - még a csempészkedést is vállalja hogy kitörhessen a szegénység és megalázottság bugyraiból, elér­hesse gyermetegen kisszerű ideáit. Élete cs halála ezért tragikus. Helyére az eddig rezonőri szerepű fiatal­ember lép, aki más okokból és másként visel­ve, de ugyancsak vállalja a kiszolgáltatottságot. Ö már tudatosan reagálja le a nemzetközi für­dőhely luxusának és siaját helyzetének ellen­téteit, 's a szerző még azt is remélni engedi, hogy felfedezi majd idegenségét e környezet­ben, s megtalálhatja még igaz lehetőségeit. Aki a két férfi sorsát összefonja - Lujza -, tünékeny és jelentéktelen személy. Csak a női- ségénck alávetett férfiak képzelete ruházza fel vonzó-taszító tulajdonságokkal. E megállapí­tásukkal már a regény jelképi értelmezésé­nek szükségességére is utaltunk. Lujza alakja körül az igazi szerelemnek csak valamiféle ár­nyéka lappang. A könyv legfőbb érdeme a formai megvaló­sításiban van, amely bonyolult jelentésrendszer­rel ruházza fel az elmondottakat. A hatalmas belső monológok James Joyce Ulyssese, a fel­idézett tárgyak világának a teljes életről valló képessége a francia „új regény” óta ismert eszközei az epikának. A költői erő az, ami Domonkos Istvánnál új minőséget teremtett. A valóság-elemek és gondolattöredékek expresz- szív hömpölyögtetését - a mértéket ismerők önfegyelmével - meg-megszakítva borzongó mélységeiket tud feltárni. Költői prózája a szi­lárdabb szerkezettel, a novellisztikus elemek harmonikusabb elosztásával, a kétfókuszúság- ból adódó törés mélyebb feloldásával válhatott volna nagy jelentőségű kísérletből egyértelmű eredménnyé. Hogy erre is telik tőle, azt bíz­vást remélhetjük. (Fórum, 1969.) 91

Next

/
Thumbnails
Contents