Életünk, 1971 (9. évfolyam, 1-6. szám)
1971 / 2. szám - MŰVÉSZETRŐL - MŰVÉSZEKRŐL - Losonczi Miklós: Orosz János, a felderítő festő
szete offenzív .jellegű, télhódító felderítés, mely az ihlet állandósított termékenységével számolja fel magában a kietlen sivatag-órákat, és megszakítatlan mobilitással sürgeti összetett látványjegydkké a gondolat kirajzásait. Eszméi nagy terepet járnak be, alkotójuk nem siet - megérkezik. Szívós biztonsággal csap rá a búvó kincsekre, s festészetté hívogatja a külső világ és a szubjektum megújuló látványát és érzéseit, olyan mozzanatokat, melyek eredetileg nőm tartoztak a műfajhoz, csak azzá nemesedtek. A festészetté alakított világ varázsló őrzője Orosz János, aki nemcsak manuálisan, hanem intellektuális gondossággal lmunkálja műveit. Legalább nyolc meglépi tett stílusnál állhatott volna .meg az egyéniség erejével, de ő nem ismer megtorpanást, minden idegszálával gyarapodásra törekszik, 'ezért jelentős minden lépése, ezért érint sebzetten távlatokat. Érzelmeket és tapasztalatokat helyettesít be a képzőművészet képleteire, alkotásai között mindig szerves az összefüggések termő hálózata, mert a technikai készenlét minősége egybevágó az élményforrások (frissességével és a szellemi felkészülés léptékével. Igaz, a mű megvalósítása során módosítja az irányokat, az anyag is diktál, nemcsak az indító elképzelés, a faktúra is követeli jussát, ,s Orosz János komplex udvariasságára vall, hogy szellem és anyag óhajait azonos színvonalon teljesíti. Egynemű képeinek ritmusa, az epizódok a fődémával hasonló hullámhosszon jelennek meg, a legfurcsább ötleteket is alkotórésznek fogadja, megszállja a keretet is festett faragással, s az aömoíszférateremtéshez jellemző tárgyat keres, igénytelen janesikálybát Derkovits portréjához. Amilyen bátor témavariiáoiókban, olyan kínosan ügyel a műgondra. Végsőkig hajszolja az áhított tökéletességet rajzban, színihatásban, szívesen alkalmazza a lazúros technikát. Mindebben nagy .resize van a többszöri itáliai tanulmányútnak, ahol egyaránt megfigyelte a reneszánsz mesterek és modern művészek sajátos jelzésrendszerét. Vegyesen érte méltánytalanság és siker. 1963-han Munikácsyjdíjas lett, a következő évben elnyerte Róma város ezüst díját az egyéni karakterű, személyes és epikai hitelű PásztorávsA. Szedeget, gyűjtöget, aztán hirtelen mindent magához halmoz vonzó telheteilen- séggel. Ami igényesen ifelkérezkedik a festményre - fogadja, hívja, végleges otthont biztosít részére, csak az újdonság értékével bírjon. iKirálysorozatát kenyérrel, bölcsességgel dúsítja, a 'harmadikra (betegséget raktároz olyan hévvel, hogy megroggyan negatív súlyától. Az 1964-es esztendő bő termést hozott - igaz, nehéz terhű szépségeket. Ekkor formálódtak a Megégett emberek, ekkor észrevételezte a Háború sírkereszbkerítésű hailálravált emlbergomolyát, megfestette a XX. század, poklát, hogy sdha ne valósuljon meg, ne legyen még egyszer az emberiség „elveszett paradicsoma”. Lángtól .megperzselt fára festette látomásait 'ezúttal Orosz János, (hogy a tűz szagától is fokozódjon a mű életszerűsége, e szuggesztív megközelítéssel akarta a festő gondolkozásra ösztönözni az embert saját vallomása szerint „századunk dolgainak bölcsabb elrendezésére”. Frank János találó jellemzése szerint ez a pillanat váltás Orosz művészetében: „Másak ezek a festmények, mint a korábbiak. A statikus helyett a dinamikus jelleg kerekedett felül; illetve alapjában nem történt változás, csaik a művész már nem tudta tovább ileplezni felindulását.” Passuth Krisztina a gépek világával szembehelyezkedő „egyre magányosabbá váló emiher”-t konstatálja e művészi periódusban. Nincs más hozzátennivaló e megállapításokhoz, csupán annyi, hogy Orosz János e riasztó látomások képi felirataival szervezi az „érdemes élni” gondolat időszerűségét. Igényes natúra, portrésorozat, ikonélmény, elkomorult képek sora után a fény, tenger, hoimok igézetét gyűjti festészetté valahonnan a csipkézett tengerpartról. E tagozott ritmusban domb és szikla (embernek indul, az érzékletes vonalplasztika elvont 173
