Életünk, 1971 (9. évfolyam, 1-6. szám)

1971 / 2. szám - MŰVÉSZETRŐL - MŰVÉSZEKRŐL - Heitler László: Györök Leó festészete

HEITLER LÁSZLÓ Győrök Leó festészete Győrök Leó nevét a Párizsi Kommün hajaiban való részvétele és festői életműve őrizte meg. Az előbbiről kevés adat és sok romantikus, töhb részletében hihetetlen történet szól; Nádasdy Lajos tanulmánya tisztázni fogja Győrök életének ezt az idő­szakát. A festő-rajzoló termése elérhetőbb llett volna a művész 'halála (1899) óta eltelt évtizedekben, mégis ifeldolgozatlan maradt - nem érdeklődtek iránta a mű­vészettörténészek. A közömbösség oka nem annyira a művekben keresendő, mint a körülményekben. A XX. század művészeti áramlatai másfelé terelték a figyelmet, az új terméssel való törődés fontosabb (és hálásabb) feladatnak tűnhetett, mint egy múlt századi életmű vizsgálata. Az ellenszenv is - ami a Képzőművlészeti Társulat által megtestesített „.hivatalos művészet” iránt joggal élt és él - hozzájárult Győrök festészetének feledésbe merüléséhez. Pedig a Műcsarnokot uraló silány képrengeteg­ben akadtak olyan művek is, .melyek kiállták az idő próbáját - miint 'például -Győrök Leó java munkái. A rajzolást, festést valószínűleg apja munkássága révén kedvelte meg; alsó-eőri Győrök György fennmaradt rajzai, metszetei -gyakorlott kézre vallanak. Számottevő művészeti ismereteket mégsem kaphatott apjától Győrök Leó, ugyanis hamar távol került tőle. Négy évig 'Székesfehérváron járt gimnáziumba, utána a fiúméi tengeré­szeti akadémia növendéke volt. Diákoskodása ideijén gyarapította tudását, de rend­szeres művészeti képzésben nem volt része. A rövid tengerész szolgálatot követő angliai tartózkodását illetően felvetődik, hogy Gatdifíban tanítással és festéssel tar­totta fenn magát. 1867-ben Párizsba költözött, ettől kezdődően figyelemmél tudjuk követni festői munkásságát. Az École des Ponts et Chausses (út- és hídépítő mérnöki iskola) és az Academia des Beaux-Arts (képzőművészeti főiskola) hallgatója volt egyidőben, ugyanakkor a Sorbonne irodalmi és filozófiai előadásaira is eljárt. Akadémiai .mesterek nem ismerjük. Adatainknak ezt a hiányosságát nem tartjuk aggasztónak; ahogy ma sem, ugyanúgy száz évvel ezelőtt sem az akadémiai tanárok voltak a kor vezető művészegyéniségei. Győrök is másfelé tájékozódott: az akkori francia festészet legtöbb vihart kavart művésze, Gustave Courbet festészete vonzotta őt is. Courbet Győrök Párizsba érkezése idején, 1867-ben rendezte nagy kiállítását - 120 festményét mutatta be. (Ezt a kiállítást látta a Münchenből Párizsba kiránduló fiatal Munkácsy Mihály is, aki a tapasztaltak hatására lendült előre festői pályáján.) Míg 1855-ben, a világkiállítás idején „La raalisme” címmel rendezett külön kiállítá­sát elítélés és botrány kísérte, a .tizenkét évvel későbbi fogadtatásában már új hangok hallatszottak a polgári kritika soraiból. „Az, aki a politikában a szabadságot kí­vánja, ... a művészetiben .Courbet híve” - írta a kiállításról szólva Castagnary. A naturalizmus vezető mestere egyben a politikai haladás harcosa is volt. Magaitartá­166

Next

/
Thumbnails
Contents