Életünk, 1971 (9. évfolyam, 1-6. szám)

1971 / 2. szám - MŰVÉSZETRŐL - MŰVÉSZEKRŐL - Dévényi Iván: Jegyzetek Czóbel Béla műcsarnoki kiállításáról

ták, poszt-impresszionisták) közül is helyet kapnák hármia-n: Kern-stok, M-árf-fy és Czóbel. A MIÉNK-iből az avantgarde szárny azonban rövidesen kiválik, s 1909 decemberiében a Nagymező utcai Könyves Kálmán Szalonban megnyílik a „Nyolcak” első kiállítása. ,(3®az: ekkor még nem nevezik magukat ,^Nyolcak”-,nak, de mégis ettől az eseménytől számíthatjuk a csoport létrejöttét, hiszen ekkor lép együtt a közönség elé Kamtok, Czóbel, Czigámy Dezső, ©erény Róbert, Mánfify, Tihanyi Lajos, Orbán Dezső és Pór Bertalan.)

Az első világháborút megelőző mozgósítás Czóbelt Párizsban éri. Mielőtt megtörténne a -hadüzenet, átköltözik -Hollandiába, így az internálást elkerüli, de Párizsban maradt képeit ellenséges tulajdonként elkobozzák a franciák. (E műveknek sajnos egyszer s mindenkorra nyoma vész.)

Czóbel 1914 és 1919 között a hollandiai Bergenben él. „Az Amsterdamtól mintegy 50 km-nyire ifekvő kisvárosban virágzó festői élet volt ebben az időben. Henri Le Eauconmier francia festő -(1881-1946), aki szintén itt tartózkodott a háború évei alatt, erős befolyást -gyakorolt szám'os fiatal holland festőre, akik megalakították a bér géni iskolát, amelynek Czóbel is -tagjla volt” - írja -(„-Czóbel Béla -fiatalkori képei” című értekezésében, -1963) Philipp Clari-s-se. Czóbel hollandiai munkásságának a természeti látványt erősen deformáló, groteszk, fanyar hangú művök (Labdát tartó fiú 1916; A bér géni lelkész 1918) a gyümölcsei.

1919-ben a műviász -Berlinibe költözik. Tárlata -nyílik .itt, a Das Kunstblattban előlbb Erich Weise, rnlajjd Willy Wolfrad-t ír -róla egy-egy elismerő cikket, szívélyes kontaktust alakít ki a német ex-presszi-o-n-iZmus vezető egyén-isiégeivél (E. L. Kirchner, E. Heckel, -K. Schmidt-Rottluff), köziben azonban hazája -művészeti életébe is újra bekapcsolódik: 1924-ben kiállít a budapesti Belvedere galériában. A tárlatról Egry József is örömmel értesül; egyik - 1924. január 28-án kelt - levelében (amelynek a Belvedere igazgatója a címzettje) ezt olvas-sulk: „Gratulálok a jó kiállításokhoz, - kivált Czóbellhez. . .” Február 24-i levelében Egry isimét említi Czóbdit: „Érdekel Czóbel kiállítása és fejlődése. .. Mindenesetre sok jót kívánok neki.”

1925-től 1940-ig Czóbel újra Párizsban él, de -közben gyakran hazalátogat Magyarországra. A 30-as években Budapesten több ízben volt kiállítása (1931, 1932, 1936) - néhány műgyűjtő (Hatvány Ferenc, Fruchber Lalj-o-s, Oltványi Imre, Szilágyi Sándor) vásárolni kezdi képeit -, az Ars Hu-ngarim művészeti könyvsorozatban 1934- ben monográfia jelenik Imeg róla Kállai Ernő tollából.

A 20-as -és 30-as években érik be a -czóbéli pik-túra: a pályája delelőjére jutott mester -műterméből -sorra kerülnek ki a -drámai zengésű Cz-óbel-képék, amelyeken a színek úgy parázslanak, mint hamuréteg alatt a zsarátnok. A két háború közötti Czóbel-festm-ényék képviselték Magyarországot az 1958-as Velencei Biemnálén, s e művekről állapította meg Paolo Ricci a Rinascitá-ban, hogy Czóbél a ibiennálén szerepelt alkotók élvonalába -tartozik. Ennék a korszáknak főművei a Párizsi utca (1926), az Álarc és mandolin -(1928), a Női akt vázával 1(1929), a Gyümölcs-csendélet (1929), a Múzsa (1930), a Szakácsnő (1930), az Olvasó nő (1932), a Piroskendös leány (1934), a Madonna (1937) és a Hátakt (1941).

A -művész és második felesége: Moddk Mária festőnő -Szentendrén vészelik át a -második világháborút; az ő villájukban -rejtőzködik a német megszállás idején -barátjuk: Hatvány Ferenc festő és műgyűjtő.

A felszabadulás után Czó-bél az avantgarde törekvések híveit tömörítő Európai -Iskolához csatlakozik, s a szociáldemokrata -párt művészcsoportjának lesz a tagja. 1948-ban Kossuth-díj-ban -részesül, s -ugyanebben az -évben részt vesz a wroclawi (breslaul) béke-világkongresszuson, ahol viszontlátja régi barátait: Fernand Léger-t és Picassót. 1949 és 1956 között — a tedhnikolo-rnatu-raliizmus -sivár éveiben — azonban

164