Életünk, 1971 (9. évfolyam, 1-6. szám)
1971 / 2. szám - MŰVÉSZETRŐL - MŰVÉSZEKRŐL - Dévényi Iván: Jegyzetek Czóbel Béla műcsarnoki kiállításáról
művészetről, művészekről DÉVÉNYI IVÁN Jegyzetek Czóbel Béla műcsarnoki kiállításáról Czóbel Béla festőművész retrospektív kiállítása - amely április első napjaiban nyílott meg (dr. Kratochwild Fierencné művészettörténész gondos rendezésében) a Műcsarnokban - az 1971-es esztendő legfontosabb, legemlékezetesebb hazai képzőművészeti eseményei közé tartozik. A művésznek - aki életének jelentős részét Franciaországban, Hollandiában és a weimari Németországban töltötte - az elmúlt fél évszázad folyamán igen sok képe került francia, svájci, amerikai, holland, nyugatnémet, izraeli, jugoszláv közős magángyűjteményekbe; e képek legtöbbje sosem szerepelt ’hazai kiállításon, - így a Czóbel-oeuvre-t a mostani (minden eddiginél átfogóbb, teljesebb) tárlatig csupán töredékesen ismertük. Igaz, e kiállításról is hiányzik néhány reprezentatív Czóbel- festmény (pl. a külföldön lappangó „Táncosnő”), mégis; e tárlat hűséges áttekintést nyújt a század egyik legnagyobb magyar festőjének munkásságáról. Az 1883-ban Budapesten született Czóbel Béla - Zobel Mihálynak, a reformkorban működött portrófestőndk leszármazottja - -Nagybányán kezdte Imeg művészeti tanulmányait, Iványii-Grünwald Béla növendékeként (1902). Itt festette élső munkáit (Kalapos önarckép 1903; Munkás 1904; Ülő paraszt 1904), amelyek a plein-air piktúra jellegzetes termékei. Nagybányáról - egy esztendei müncheni tartózkodás után - Párizsba ment. Itt hamarosan közeli kapcsolatba került a ,,Fauve”-okkal (Matisse, Derain, Braque, Albert IMainquet, Vlaminck), s vélüik együtt állított ki az Őszi Szalonnak azon a tárlatán (1905), amelyen a „Vadak” külön 'termet kaptak - hatalmas viharokat kavarva. Czóbel munkáit a párizsi műbarátoknak a modern áramlatokkal rokonszenvező része korán becsülni kezdi, s huszonnégy éves korában imár önálló tárlata nyílik (1907) Berthe Weill galériájában, amely utóbb nagy Iműtörténeti nevezetességre tett szert, hiszen Matisse, (Picasso, Dufy, Utrillo, Metzinger is itt állított ki a század elején. Bölöni György - röviddel halála előtt ipapírra vetett - naplójegyzeteiben így emlékezett vissza ezekre az időikre: „A Párizsban élő magyar festők között a leg161
